Elrabolták és megkínozták az afgán nagykövet lányát
]
Az iszlámábádi afgán nagykövet lánya, Szilszila Alihil hazafelé tartott a pakisztáni fővárosban, amikor néhány órára elhurcolták és „súlyosan megkínozták”.
„Alihil kiszabadult elrablói fogságából, s azóta kórházi kezelésben részesül” – adta hírül nyilatkozatában az afgán külügyminisztérium, az incidens kivizsgálását és az afgán diplomaták biztonságának szavatolását követelve a pakisztáni féltől. A pakisztáni külügyminisztérium szerint az afgán nagykövetségtől olyan tájékoztatást kaptak, miszerint az afgán nagykövet lánya bérelt járművel utazott, amikor megtámadták.
A rendőrség nyomoz a „nyugtalanító incidens” ügyében, a hatóságok megerősítették az afgán nagykövet és családja biztonsági őrizetét – áll a válasznyilatkozatban.
Az egymással szomszédos Pakisztán és Afganisztán kapcsolata hosszú ideje fagyos. Kabul azzal vádolja Pakisztánt, hogy menedéket biztosít a kabuli kormány megdöntéséért harcoló tálib lázadóknak, míg Iszlámábád vádjai szerint az afgán vezetés lehetővé teszi szélsőségeseknek, hogy a területéről kiindulva kövessenek el támadásokat Pakisztánban. A felek kölcsönösen tagadják egymás vádjait.
(MTI)
Hihetetlen sztori: 80 éve kölcsönzött könyveket vittek vissza a könyvtárba
]
Visszakerültek egy massachusettsi könyvárba azok a könyvek, amelyek közül néhányat több mint 80 éve kölcsönöztek ki. A regényes történet nem megy ritkaságszámba, a véletlenek sorozata annál inkább.
A könyveket a 63 éves Bob Alvarez fedezte fel nemrégiben, aki methueni otthona pincéjében talált rájuk. A könyvek egy részét a harmincas években kölcsönözték ki a könyvtárból – jelentette a Boston Globe.
Alvarez a könyvtári matricák alapján azonosította a kiadványokat, amelyek néhai nagynénje, Helen Godimis tulajdonát képezték. Ő – tizenévesként – az otthona környékén levő könyvtár törzsvendége volt.
Influenza végzett vele még zsenge hajadon korában. Amikor Helen 1937-ben, 16 évesen meghalt, több könyvet hagyott hátra, és ezeknek a zöme a közkönyvtárból és az iskolai könyvtárból származott. A halála után egy faládába kerültek, amit a családja somerville-i házának padlásán tároltak. Évekig porosodtak, amíg 2010-ben el nem adták az ingatlant. Alvarez ekkor nagynénje hagyatékát a házból származó többi holmival együtt átvitte saját otthona pincéjébe.
A ládát csak idén júniusban vizsgálta meg alaposabban, és a címkék alapján rájött, hogy a dobozban könyvtári könyvek vannak.
Nyomban tárcsázta az azóta is működő intézményt, és őszintén beszámolt a felfedezéséről.
„Ezek elég régiek. Már 1937-ben esedékes volt a visszaszolgáltatásuk” – vallotta be.
Alison Mitchell, a West Branch könyvtárosa és ideiglenes fiókvezetője kíváncsi volt: „Azt mondtuk, hogy persze, hozza át őket.”
Alvarez – ígéretéhez híven – visszaszállította az olvasmányokat a könyvtárba. Összesen 39 darabot. Néhány a helyi iskolákból, néhány a könyvtárból, mások pedig nyilvánvalóan a nagynénje személyes gyűjteményéből származtak. A legrégebbi kiadások szerzői jogai a 19. századra nyúlnak vissza.
Néhány könyv történelmi szempontból nagyon érdekes
– mondta Mitchell.
Az általa vezetett intézményből kölcsönzött tíz füzet jobbára oktatási jellegű volt.
A könyvekkel teli dobozban azonban két, szexualitás felvilágosítással kapcsolatos cím is volt. Az egyik a Sylvanus Stall által írt Amit egy fiatalembernek tudnia kell című könyv 1897-es kiadása volt a Szex és én sorozatból, a másik pedig a Dr. William J. Robinson Születésszabályozás című művének 1928-as kiadása.
Ezek nem a könyvtárból származtak – jegyezte meg derűsen a szakember.
Mitchell szerint Alvarez felfedezésének időzítése roppant szerencsés volt, mivel az 1909-ben épült West Branch könyvtár 2018 óta felújítás miatt zárva van. A napokban, július 12-én nyitja meg újra kapuit.
Az Alvarez által visszajuttatott könyvek egy része most a könyvtár ereklyéi között szerepel egy magyarázattal együtt, amely leírja visszakerülésük rögös útját.
Ennyi év után hazataláltak!
– áll a többi között a szövegben.
„Az, hogy ezek a százéves könyvek visszakerülnek az épületbe, pont akkor, amikor újranyitunk… hát, az időzítés elképesztő” – ujjongott Mitchell.
Alvareznek a késedelmi díjak miatt sem kell aggódnia.
A Somerville Library ugyanis történetesen épp július 1-jétől nem számít fel kötbért azoknak, akik határidőn túl tartják maguknál a kölcsönzött kiadványokat.
Korábban a könyvtár napi 5 cent késedelmi díjat számolt fel legfeljebb 10 dollárig. Ha az ügyfél elérte a 10 dolláros limitet, többé nem kölcsönözhetett a könyvtárból. (Elméletileg, ha Alvareznek minden egyes nap után egy ötcentest kellene fizetnie, az nagyjából 84 évnyi késedelemmel számolva könyvenként több mint 1500 dollárra rúgna).
Mások ráfáztak
Volt, akihez nem volt annyira kegyes a sors, mint Alvarezhez.
A világ legnagyobb, könyvtári könyvért kiszabott késedelmi bírsága 345,14 dollár (mai árfolyamon nagyjából 100 ezer forint) volt – a Guinness-rekordok szerint.
Napi két centtel számolva Emily Canellos-Simmsen vasalták be a büntetést, akinek édesanyja 1955 áprilisában kölcsönözte ki egy illinois-i könyvtárból a Days and Deeds (Napok és tettek) című verseskötetet. Legkésőbb 1955. április 19-én kellett volna visszajuttatnia, lánya, Emily azonban 47 évvel később bukkant rá a szülői házban. A hölgy vonakodás nélkül kifizette a büntetést.
Évszázadok után juttatták vissza
Valamelyest tovább, legalább 287 évig tartott, amíg egy másik kiadvány visszakerült eredeti helyére, a Cambridge Sidney Sussex egyetemére.
A kölcsönzött latin nyelvű kiadvány címe szinte regényhosszúságú: Scriptores rerum Germanicarum septentrionalium, vicinorumque populorum diversi (hevenyészett fordításban: Az északi germánok és a szomszédos népek különböző történetírói).
A kötetet Robert Walpole ezredes (a Nagy-Britannia első miniszterelnökének tekintett Sir Robert Walpole apja) forgatta.
Életrajzírója, Dr. J. H. Plumb szerint Walpole a könyvet 1667–68-ban kölcsönözte, amikor még a Trinity College hallgatója volt. Ebből az időből nem maradtak fenn feljegyzések, így a pontos dátum bizonytalan.
A könyvet Dr. Plumb az életrajz írása közben fedezte fel a norfolki Houghton Hallban található iratok között. Walpole leszármazottjának, Cholmondeley 5. márkijának a javaslatára a történelmi művet 1956. január 16-án adta vissza a Sidney Sussexnek. A könyv tehát legalább 287 év elteltével került vissza eredeti polcára.
(Borítókép: A bostoni közkönyvtár olvasóterme. Fotó: Betty Wiley / Getty Images Hungary)
Már nem csak a kommunistákkal vív háborút Duterte
]
Egyre több emberjogi, baloldali aktivistát gyilkolnak meg a Fülöp-szigeteken, Duterte elnök kritikusai szerint a jelenség a kommunista gerillák ellen indított hadjárattal függhet össze. Sokan tiltakoznak ugyanis azért, mert a kormány, a fegyveres erők és jobboldali szervezetek listázni kezdték politikai ellenfeleiket. Az ügyben a Nemzetközi Büntetőbíróság is vizsgálódhat.
A mai napig sajátos romantika övezi a fülöp-szigeteki hegyekben, dzsungelekben megbújó kommunisták mozgalmát. A gerillák sarló-kalapácsot ábrázoló, piros-sárga arcfestését szereti a kamera, de katonai, politikai akcióikkal is felhívják magukra a figyelmet. Tavaly például a Fülöp-szigeteki Kommunista Párt (CPP) tartotta meg az első, leszbikus pár által kötött esküvőt a többségében muszlimok lakta, Mindanao-szigeten. Maymay és Diane románcának beteljesülését a mozgalom kellő külsőségek között ünnepelte meg.
A két kommunistát állig felfegyverzett gerillák kísérték, az eseményt celebráló parancsnokuk pedig a házasság és a forradalom ügyének egyöntetű ápolásának fontosságáról elmélkedett.
A CPP-t egyébként Ázsia legrégebben létező baloldali ellenállásaként tartják számon. Hivatalosan 1968-ban, Mao Ce-tung születésnapja alkalmából hozták létre, a Kínai Kommunista Párttal azonban a Peking által 1978-ban meghirdetett nyitás politikája miatt megromlott a kapcsoltuk. A CPP hű maradt forradalmi elveihez, amit azóta is véres merényletekkel kíván beteljesíteni. Leghíresebb akciójukat 1971-ben követték el, mikor négy gránátot dobtak a Liberális Párt egy manilai kampányrendezvényére. A támadásban gyakorlatilag az ellenzéki párt teljes vezetése odaveszett, az ügy pikantériája, hogy ezért sokáig az akkori vezetőt, a jobboldali autoriter vezető, Ferdinand Marcost vádolták a merénylet kitervelésével.
A fülöp-szigeteki kommunisták megalakulásuk óta adnak munkát a mindenkori manilai kormánynak. Sem a tárgyalások, sem a fegyveres harc nem vezetett eredményre, pedig utóbbiban eddig csaknem 40 ezer ember vesztette életét. Az ázsiai országot most vezető Rodrigo Duterte tavaly szeptemberben indított „többfrontos” háborút a kommunisták ellen, a beszólásairól is elhíresült elnök azt ígérte,
még ebben a kormányzati ciklusban letöri a baloldali ellenállást.
Az eddigi tapasztalatokból kiindulva azonban a 2022-ben esedékes elnökválasztásig Duterte aligha rendezi a több mint 52 éve fennálló, történelmi problémát. Összefügg az elnök felelőtlen ígéretével, hogy a kommunisták elleni küzdelem már a baloldali ellenzék szimpatizánsai, emberjogi aktivisták ellen is kiterjedt. A baloldaliak üldöztetésére már korábban felfigyelt a sajtó, és vizsgálatot indított a törvényhozás felsőháza is. A kritikák középpontjában a kormány úgynevezett vörös-listázás tevékenysége áll.
Ennek lényege, hogy a kormány, illetve a fegyveres erők a kommunista kötődés gyanúja esetén is drasztikus lépéseket tesznek: nyomást gyakorolnak egyes állampolgárokra, megbélyegzésükkel az érintetteket megfélemlítik, a közszereplőket a nyilvánosság előtt próbálják hitelteleníteni.
Egyre többen büntetnék a vádaskodást, novemberben tiltakozott a politika ellen az Amnesty International is. Manilában emberi jogi szervezetek tüntetését törte le a kormány, miközben a Szenátus érintettekkel, illetve a védelmi erő tagjaival egyeztetett az ügyben. Duterte mégis úgy véli: agyrém, hogy bárki büntetőjogi kategóriává tenné a kommunisták felcímkézését.
Őrültség. Ez olyan, mintha a névadást büntetnénk. Mi a helyzet azokkal, akiket lefasisztáznak? Vagy akiket nárcisztikusnak hívnak? Akkor ugye azt sem szabad. Vagy akiket sárgának hívnak. Akkor azt is megtiltjuk?
– reagált a címkézés büntethetőségéről szóló hírekre a Fülöp-szigetek elnöke.
Egyre többen vélik azonban úgy, hogy a nyilvános lekommunistázáson túl a szélsőbaloldaliság vádja nagyobb kockázattal is jár. November végén a fegyveres erők egy kommunista gerillacsoporttal csaptak össze Mindanaon, az akcióban egy ellenzéki politikus 22 éves lánya is életét vesztette. Az áldozat, Jevilyn Cullamat édesanyja a Baya Muna nevű baloldali párt képviselője a törvényhozásban. Cullamat felcserként segítette a gerillák csapatait, meggyilkolása óta azonban nem csak a szélsőbal tekint mártírként a fiatal lányra. Az elmúlt időszakban olyanokat is kivégeztek, akikről az sem bizonyított, hogy közvetetten kötődtek volna a szélsőbaloldali szervezetekhez. Zara Alvarez emberjogi aktivistát augusztusban az utcán lőtték agyon, a 39 éves nő volt a Karapatan jogvédő szervez tizenharmadik tagja, akivel Duterte kormányzása alatt végeztek. A múlt héten pedig Negros-szigeten, egy kisváros egyetlen orvosát és férjét öltek meg. Őket korábban a fülöp-szigeteki hadsereg gyanúsított meg azzal, hogy összejátszottak a kommunistákkal.
A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) szintén a múlt héten jelezte, hogy vizsgálat indulhat Duterte drog-ellenes háborúja következtében. A kábítószerkereskedők és használók, az üzletben résztvevő korrupt rendőrök ellen 2016-ban indult hadjárat során több mint 5500 ember vesztette életét, legtöbbjüket a nyílt utcán, civil ruhás fegyveresek végezték ki. A Negros-szigeten meggyilkolt orvos ügyével kapcsolatban azonban most civil szervezetek arra kérik az ICC-t: vizsgálják ki a kommunista címkézések és az egyre szaporodó, rejtélyes gyilkosságok kapcsolatait is.