Amerikai nagykövet: Nem mószeroltam volna Orbánt az Indexnél

Amerikai nagykövet: Nem mószeroltam volna Orbánt az Indexnél

]

Azt tanulta Henry Kissingertől, hogy a diplomáciát privátban kell intézni, nem a sajtóhoz kell rohangálni, és szerinte a koronavírus-járvány vagy a gazdaság helyzete ma már fontosabb, mint hogy mi történt a CEU-val. A Budapestről a napokban távozó David Cornstein amerikai nagykövet az Indexnek adott búcsúinterjújában burkoltan érzékeltette: Donald Trumpra szavaz majd, noha ezt nyíltan nem mondhatja ki. Ő is és Orbán Viktor is hízott az elmúlt 30 évben, mondta egy fotóra mutatva.

A magyar közvéleményben némi meglepetést keltett, hogy még a novemberi amerikai elnökválasztás előtt lemondott. Miért tette?

Számomra és a családom számára nem volt ez olyan meglepő. Amikor ideérkeztem, az volt az elképzelésünk, hogy az elnöki ciklus végéig maradok. Az elnökválasztásnak igazán semmi köze nem volt ehhez a döntéshez. Abból indultunk most ki, hogy hálaadásra és karácsonyra már otthon legyünk. Ezért esett a döntés november 1-jére. Szeretem, hogy nagyköveti rangban vagyok, de a nagyapai rang még jobban a kedvemre van.

Hány éves az unokája?

Éppen betöltötte a tizenötöt. Én pedig két és fél évet kiestem az életéből, így nem láttam a futballcsapatban való szereplését, és még sok minden mást sem. A családunk nagyon kicsi, és nagyon közel állunk egymással.

2018-ban érkezett Magyarországra, Donald Trump nagyköveteként. Mi volt a célkitűzése, és elégedett-e az eredménnyel?

Az üzleti világból érkezem, márpedig ott az a szabály: soha nem lehetsz elégedett, hiszen mindig van mit javítani. De ahogyan visszatekintek az elmúlt két és fél évre, azt mondhatom: amikor ideérkeztem, országaink kapcsolata nem is lehetett volna rosszabb. Amikor pedig a jövő hét pénteken felülök a repülőgépre, akkor elmondhatom majd: a kapcsolataink nem is lehetnének jobbak. Sok mindent sikerült elérnünk, ami az Egyesült Államoknak és Magyarországnak is csak a javára vált.

A politikai kapcsolatok csúcspontját alighanem az jelentette, amikor tavaly Trump elnök a Fehér Házban fogadta Orbán Viktor kormányfőt. Magyarországon mégis sokan úgy gondolják, ön nem tett eleget az amerikai érdekek védelmében, így a CEU körüli huzavona kapcsán sem. Mit felel ezekre a bírálatokra?

Ma már – azt gondolom – fontosabb kérdés, hogy mi a helyzet a koronavírus-járvánnyal vagy miként alakult a gazdaság. Ami a magyar kormány politikájával kapcsolatos bírálataimat illeti, fel szeretném idézni egy repülőutamat – alighanem a valaha volt leghosszabbat –, amelyet Henry Kissingerrel együtt tettem meg Szingapúrból New Yorkba, amikor azt akartuk elérni, sikertelenül egyébként, hogy New York rendezhesse meg a 2012-es nyári olimpiát. Kissinger azt mondta nekem: a magándiplomácia sokkal fontosabb, mint a nyilvános diplomácia. Én is ezt követtem az itteni munkámban. Nem rohantam volna az Indexhez sem, hogy panaszkodjam az Orbán-kormányra. Ha úgy gondoltam, hogy valamit máshogy is kezelhetnének, személyesen juttattam azt kifejezésre. Azt tartottam szem előtt, hogy a megoldás Magyarországnak és az Egyesült Államoknak is jó legyen. Beleszerettem Magyarországba, de ez sem tökéletes ország, nem tökéletes a kormánya sem. Az Egyesült Államoké sem az. Benne van az alkotmányunkban, hogy tökéletes unióra törekszünk. Biztos vagyok benne, hogy a magyar kormány is így gondolkodik. Higgye el nekem, hogy hallattam hangomat – de diszkréten tettem. Az elnök és a magyar kormányfő kiváló kapcsolatban áll egymással. Nemrég egy órát beszélgettem Trumppal az Ovális Irodában, amikor a felmondólevelemet is benyújtottam. Egyszer csak azt mondta: Hívjuk fel Viktort! Mint kiderült, a miniszterelnök éppen a konyhában tevékenykedett, amikor beharangozták neki: az elnök hívja. Visszakérdezett: mégis, minek az elnöke? Az Egyesült Államoké – hangzott a válasz. Ilyen kapcsolatokra lehet építeni.

Nem mindig volt világos, milyen irányvonalat követ a nagykövetségük. Nemrég az Index beszámolt arról, hogy támogatják a magyar kormánnyal szemben kritikus Nyugati pályán Facebook-kampányát, amely felrója Orbán Viktoréknak a szoros orosz kapcsolatot. Hogyan fér meg egymással ez a két vonal?

A Fehér Házban tett látogatásom alkalmával – amit az előbb említettem – a First Ladyt is felkerestem; legalább tizenöt éve ismerem az elnöki párt. Melania Trump feltette a közös fotónkat az Instagramra, ahol milliók nézték meg és 800 ezer ember lájkolta. Ne higgye tehát, hogy nem vagyok tisztában a közösségi média jelentőségével. A Facebook nagyon fontos. De a sajtószabadság is nagyon fontos a számunkra. Akkor láttam a szóban forgó posztot először, amikor önök is. Minden olyasmit szívesen mutatunk, ami azt segíti elő, hogy országaink kapcsolatai még jobbak legyenek. A Facebookon márpedig rengeteg embert elérhetünk.

Úgy érti, hogy a nagykövetségük nem szól bele, miket posztolnak azok, akiket támogat?

Nem hiszem, hogy bele kellene szólnom minden egyes sorba, amit kitesznek. Nem az a cél, hogy támogassuk vagy támadjuk a magyar kormányt. Hanem hogy hozzájáruljunk a kapcsolatok építéséhez.

Említette a koronavírust. 2020 más vonatkozásban is nehéz év az Egyesült Államokban: George Floyd májusi halála tüntetés- és zavargáshullámot váltott ki. Mit gondol, újraválasztják az elnökét? Egyáltalán, Donald Trumpra készül szavazni?

Számos szabály köt bennünket, diplomatákat (nevet). Nem akarom megkerülni a kérdését, de nem kommentálhatom a választásokat. Ám ha abból indul ki, ki jelölt engem a posztra, akkor jó eséllyel fogadhatna egy bukmékernél arra, vajon kire adhatom le a voksomat. Amerikában valóban nagyon sok rossz dolog összejött ebben az évben. A járvány, továbbá az is, hogy emberek tömegével veszítették el a megélhetésüket, vagy az, hogy virtuális temetéseket tartottak, amelyeken a hozzátartozók jelen sem lehettek. Szívszorító az egész. De egyszer vége lesz. Le fogjuk vonni a tanulságokat, és erősebbek, bölcsebbek, felkészültebbek leszünk. George Floyd halála a megítélésem szerint gyilkosság volt. Szükség van ennek nyomán a rendőrségi reformra. De az erőszak, amit szült, elfogadhatatlan. Sétáltam azóta Manhattanben a Madison sugárúton és az Ötödik sugárúton, ahol az üzleteket bedeszkázták a tulajdonosaik a fosztogatásoktól való félelmükben. Nem az erőszakban rejlik a válasz.

Egyelőre nem Trump, hanem egy másik republikánus elnök, az idősebb George Bush szobrát avatják fel a napokban Budapesten, az amerikai nagykövetség közelében. Hogyan látja ennek a történelmi jelentőségét?

Sokan élnek Magyarországon, akiknek – biztos vagyok benne – nem kell elmagyaráznom az 1989-es év jelentőségét, azt, hogy véget ért akkor a kommunizmus időszaka. Istennek hála nekem nem kellett ilyen rendszerben élnem, de sokat hallottam róla. Bush akkor járt Magyarországon, ő volt az első hivatalban lévő amerikai elnök, aki ellátogatott ide. Itt, a nagyköveti rezidencia fogadótermében találkozott az akkori magyar ellenzékiekkel, köztük Orbán Viktorral. Lássuk be, Viktor fiatalabbnak látszik az itt látható fotón (mutatja), mint ma, és az is igaz, mindketten jó pár kilóval könnyebbek voltunk akkoriban. Nagyon jelentősnek tartom Bush szobrának felavatását.

A kommunizmus szellemével akkor is találkozhatott, amikor megtudta, hogy Mindszenty bíboros egykori lakosztálya lett a nagyköveti dolgozószobája. Ha egyetlen mondatot hagyhatna nagykövet utódának az íróasztalon, mi lenne az a mondat?

Próbálja meg fenntartani, és tovább építeni a jó kapcsolatokat, amelyeket az elmúlt két és fél évben kialakítottunk.

Most hazatér majd New Yorkba. Mi a legfontosabb emléke, amellyel elutazik Magyarországról, és amelyet évek múlva is felidéz?

Nézze, számos város van, ahol szép a kilátás, jók a szállodák és az éttermek, jó borokat lehet fogyasztani. De egy várost, egy országot az emberek tesznek naggyá. A szülővárosomban is az embereket tartom a legtöbbre, és Magyarországon is. Az itteni fantasztikus emberekkel kapcsolatos emlékeimet őrzöm meg a leginkább.

(Borítókép: Informális megbeszélést folytatott Orbán Viktor miniszterelnök és David Cornstein az Egyesült Államok budapesti nagykövete feleségeik társaságában 2020. március 6-án. A nagykövet és házastársa Sheila Cornstein rezidenciájukon fogadták Orbán Viktort és feleségét Lévai Anikót. A kötetlen beszélgetésen az amerikai-magyar kapcsolatok aktuális kérdései kerültek szóba. A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott kép.

MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)

Polgár Judit: A vezércsel igazi áttörést hozott a sakknak

]

A világ legsikeresebb női sakkozója, Polgár Judit szerint a sakk megváltozott, elment a szórakoztatás és az e-sport irányába, de ez egyáltalán nem baj, hiszen csak így lehet lépést tartani a többi sportággal. A nemzetközi nagymester is érzékeli, hogy egyre nagyobb népszerűségnek örvend a sakk. Az áttörést az A vezércsel című hétrészes minisorozat hozta meg tavaly ősszel. Interjú.

Nem egyszerű utolérni manapság Polgár Juditot, rengeteg tennivalója van. Hogyan telnek a mindennapjai?

Az oktatással kapcsolatos tevékenységeimet menedzselem a Polgár Judit Sakk Alapítvánnyal, visszük az óvodai képességfejlesztő programunkat, a Sakkjátszóteret, valamint az iskolai programot, a Sakkpalotát. Képzéseket készítünk elő pedagógusok részére, folyamatosan dolgozunk a további programok kreatív részén. Alkalmazkodnunk kell az igényekhez, a lehetőségekhez, hogy tovább tudjuk támogatni a pedagógusokat, akik részesei a programnak. Folyamatosan tervezünk, új projektek is vannak a láthatáron, de ez egyelőre a jövő. Itthonról tartok sakkórát nemzetközi tehetségeknek, illetve cégeknek előadásokat. A közelmúltban a Play Magnus Group oktatási nagykövete lettem, nagyon sok területen vállalok feladatot, olyan dolgokban veszek részt, amikkel már korábban is foglalkoztam – például különböző versenyek szakkommentálása –, illetve igyekszünk új irányokat is kitalálni. Dióhéjban ennyi, tényleg nagyon sok minden van.

Mit gondol, mi kell ahhoz, hogy a sakk lépést tudjon tartani a többi sportággal és az e-sporttal?

Először is, minden sportágnak – legyen ez fizikai vagy online – általánosságban fejlődnie kell. A sakknak például nagy előnye, hogy már egy évtizede is aktívan jelen volt az online térben. Versenyek vannak szép számmal, amatőrök is játszanak, a tehetségek is folyamatosan képezni tudják magukat. A sakknak nagyon sok lehetősége van az online térben, ezt mindenképp ki kell használni. A jövőt tekintve azok lehetnek az igazán sikeres sportágak, amelyekben az emberek képesek hibrid módon dolgozni és bevezetni a tudást, az élményt, a kommunikációt. A sakkot szerintem minden gyermeknek fontos lenne elsajátítania egy bizonyos szinten, mert a játék fejleszti a képességeit, és elősegíti a stratégiai gondolkodást. Tulajdonképpen ezért és ezen dolgozom én is. A sakk mint játék pozitív hatást gyakorolhat a gyerekekre. Ezért is tartom üdvözítőnek, ha bekerül az iskolákba, az intézményekbe. Az természetes, hogy vannak érdeklődőbb gyerekek, és vannak, akik inkább más felé kacsingatnak. A sakk azonban a különböző generációk közös nyelve is.

A 2020-as évben a sakkvilágranglistát vezető Magnus Carlsen bizonyult a legjobban kereső e-sportolónak. Az internetes felületek mekkora áttörést hozhatnak a sportágnak?

Nem vagyok annyira benne az e-sportban… Bár a versenyzés, a versenyeztetés valóban nagyon hatékonyan működik, problémát jelent, hogy jelen pillanatban nincs teljesen kiküszöbölve a csalás. Ha nem ellenőrzik a monitorokat, szinte bárki bármilyen segítséget kaphat és igénybe vehet. Jelenleg leginkább a bizalom alapján zajlanak a versenyek, de ha valaki nagyon rafinált, megtalálja a módját, hogy jogosulatlan előnyre tegyen szert. Vannak már olyan programok, amelyek segítségével meg lehet állapítani egy-egy valószínűsített csalást, de egy jó szinten lévő játékosnak – akiből kinézi az ember, hogy egyébként nagyon jót lép – például egy megsegített lépés is nagyon sokat számíthat abban, hogy győzelemre vigye a játszmát. Sajnos nem egy ilyen eset volt már.

Sokat változott a sakk az utóbbi években?

A sakkcsatornák streamelése nagyon elterjedt és nagyon népszerű lett. Előfordult, hogy Hikaru Nakamura, az egyik legjobb amerikai játékos csatornáját tavasszal egy adott időpontban 50-60 ezren is figyelemmel követték egyszerre. A sakk megváltozott, elment az e-sport és a szórakoztatás irányába.

Tud pontos statisztikát arról, hogy hányan kezdtek el online játszani tavaly tavasszal, a járvány első hullámának berobbanása óta?

Pontos számot nem tudok mondani, nagyságrendileg legalább kétszer annyian játszanak, mint korábban. A különböző platformokon folyamatosan növekedett az igény a játékra, a kurzusokra, a közvetítésekre. Azt gondolom, ennek elsődlegesen nem a karantén volt az oka: az igazi áttörést az A vezércsel című minisorozat hozta el.

Ön szerint mi az oka, hogy ennyire berobbant a sorozat? Az őszi megjelenést követő egy hónap alatt 62 millió háztartásban nézték meg. Ez Netflix-rekord a minisorozatokat tekintve.

Az időzítésnek mindenképp nagy szerepe van, illetve nagyon sok szegmenst és társadalmi helyzetet is érint az alkotás. A film színvilága gyönyörű, és tudatosan felépített: az árvaházból indul, a szürkületből, utána kezd sárgulni, majd zöldülni. A kor divatirányzatát abszolút autentikusan mutatja be, enteriőr szempontjából hihetetlenül aprólékos munka. Szentimentális történet, amely azt dolgozza fel, hogy egy árvaházban cseperedő lánynak milyen potenciális lehetősége van a kitörésre, mibe tud kapaszkodni.

Ami a sakkot illeti, szuperül megcsinálták a szakmai jeleneteket, hiteles és nagyon részletes ez a vonulat. A korábbi világbajnok Garri Kaszparov is szerepet vállalt a háttérmunkában, a főbb játszmákat ő készítette el. Bruce Pandolfini, a legismertebb amerikai sakkedző is segédkezett a sakkszakmai részek kidolgozásában. Beszéltem mindkettőjükkel, mesélték, hogy a forgatás helyszínén is mindig jelen volt legalább egy olyan szakértő, aki folyamatosan nézte az összes sakkos jelenetet, arra figyelt, hogy minden stimmeljen.

Volt, ami nem tetszett annyira?

Nyilván vannak jelenetek, amelyeket eltúloztak, de toleráltam, mert ahhoz, hogy átjöjjön az üzenet és megértsék az emberek, nagyon fontos volt, hogy minél intenzívebb legyen a történet. A film hangulata, a tapintható feszültség egyébként nagyon jó volt. Ami például nem igazán jött át – mert a való életben ez sokkal erősebben megjelenik –, hogy nem támadták Betht a női mivolta miatt. Egy-egy jelenetben előfordult, de egy hétrészes sorozathoz képest ez alig valami. Érezhető volt, hogy érdekes karakter, de a való életben sokkal nehezebb egy nőnek érvényesülni.

Az mennyire hollywoodi túlzás, hogy a főszereplő, Beth Harmon fejben, többnyire a „plafonon” játszotta a partikat?

Ez az egyik legzseniálisabb vizuális rész volt, mert tényleg bemutatta – elsősorban azoknak, akik nem sakkoznak, és nem tudják elképzelni –, hogy hogyan gondolkodik egy profi. Ez tényleg így van, csak nekünk senki nem rakja fel a mennyezetre a figurákat. Nekünk ez olyan, mintha elmondanám neked, hogy a Deák Ferenc térről hogyan juss el a Hősök terére. Ha ismered a várost, nem tudom úgy elmondani, hogy ne vizualizáld magad elé az útvonalat. Amit nagyon sokszor csinálsz, ha egy utat sokszor végigjársz, az rögzül egy idő után.

A főszereplőt alakító színésznővel, Anya Taylor-Joyjal összehozta a Netflix egy beszélgetés erejéig még decemberben. Beszéltek azóta?

Nem. Akkor beszéltünk 15-20 percet, abból vágtak össze egy rövidebb verziót, amit aztán nyilvánosságra hoztak. Kellemes beszélgetés volt, elmondta, hogy mennyire nagy kihívásként élte meg, hogy eljátssza Beth karakterét. Végtelenül szimpatikus színésznő.

A CNN is megkereste a sorozattal kapcsolatban. Polgár Juditot külföldön sem kell sok mindenkinek bemutatni, de érezhető, hogy most nagyobb a felhajtás ön körül?

Itthon régebb óta szerepelek a köztudatban, ismernek az emberek. Itthon állandóan jelen vagyok, ugyanakkor külföldről is sok felkérést kapok. Sok interjút adtam A vezércsel előtt is, a sorozattal kapcsolatban azonban külföldön jobban igényelték a sztorimat, a jelenlétemet, a véleményemet.

A 2024-es budapesti sakkolimpia újabb lökést adhat a honi sakkéletnek. Most először rendezzük meg az eseményt. Várja már?

Természetesen, ez egy hatalmas esély. Meghatározó esemény, amely háromezer sportolót hoz ide. Magyarországnak óriási lehetőség, a magyar fiataloknak pedig, akik részt vehetnek majd az olimpián, jelentős motivációt jelenthet a hazai környezet és az a tény, hogy rendezőként több csapatot is indíthatunk. Egy ekkora esemény azonban a sportnál sokkal többről szól. Kivételesen színes kulturális rendezvény lehet, különösen itt, ahol aktívan jelen van a sakk. Egy ilyen torna megszervezésével sokat és sok területen profitálhatunk.

(Borítókép: Jelenet A vezércsel című sorozatból. Fotó: Phil Bray / Netflix)

Hogyan lett az új hidegháborúból globális vakcinaháború?

]

Már évek óta befolyásolja a világ globális folyamatait az Amerikai Egyesült Államok és Kína éleződő szembenállása, de a széles közvélemény számára ez csak a Trump korábbi amerikai elnök által elindított kereskedelmi és vámtarifa-háborúval vált nyilvánvalóvá. A konfrontáció később kiterjedt a technológiai és befektetési szférára, a diákcserére, a médiára és sok-sok más területre.

Ezzel párhuzamosan kezdtek szaporodni az amerikai–kínai diplomáciai, politikai, ideológiai konfliktusok és a stratégiai, geopolitikai, katonai feszültséget növelő lépések is. Megjelent a korábban egymással szerteágazó kapcsolatokat fenntartó két ország gazdasági, technológiai, társadalmi és intellektuális szétválasztásának gondolata, amely az USA-ból indult, de néhány hónapja már Kínában is polgárjogot nyert.

Az amerikai–kínai viszony mára túllépett az együttműködés és szembenállás kényes és hullámzó korábbi egyensúlyán, s új minőségi szintre lépett.

Ez az új minőségi szint a II. hidegháború, amely azonban nem ugyanolyan, mint az I. hidegháború volt, hiszen azóta a világ jelentősen átalakult. Ettől még megkerülhetetlen tényezője a globális erőtérnek, amelyben minden szereplőnek, országnak, nemzetgazdaságnak, társadalomnak, szellemi életnek, vállalatnak, sőt egyre inkább az egyéneknek is élniük és működniük kell.

Mostanában nincs olyan nap, hogy az aktuális nemzetközi történések között ne lenne ilyen-olyan amerikai–kínai egymásnak feszülés. A vezető politikusok odamondogatásától, egymás belső és külső problémáinak felhánytorgatásától kezdve a kisebb-nagyobb gazdasági ütésváltásokon át az amerikai és kínai hadihajók feszült találkozásáig a világtengereken egy sor példa említhető.

A beiktatása után három hétbe telt, mire Joe Biden amerikai elnök és Hszi Csin-ping kínai elnök között sor került az első telefonbeszélgetésre. Valójában nem tudjuk, hogy mi hangzott el, de úgy tűnik, elég sok időt pazaroltak a vitakérdések felhánytorgatására, és nem következett be fordulat a két ország közötti kibékülés felé.

Amerikában a mérvadó körök továbbra is létfontosságú, rendszerszintű kihívást és fenyegetést látnak Kína erősödésében és külpolitikájában az USA berendezkedésével, értékrendjével és globális befolyásával szemben.

Washingtonban folyik az előző kormányzat Kína-politikájának átértékelése, de Tony Blinken külügyminiszter már a minap kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak az erő pozíciójából kell Kínát kezelnie.

Pekingben viszont az amerikai külpolitika fő célját Kína fejlődésének, a kínai emberek jóléthez jutásának megakadályozásában, a hatalmas ország nemzetközi alávetésében, újbóli gyarmati függésbe kényszerítésében látják. Mivel Kínában 2022 őszéig biztosan nem változik a politikai vezetés és a külpolitika sem, most aligha valószínű Peking kapitulációja az amerikaiak előtt.

Ezért az új hidegháború egyelőre biztosan velünk marad, s a legjobb esetben is csak a hangnem kisebb enyhülésére lehet számítani az amerikai–kínai viszonyban, ha változik egyáltalán valami a következő években.

Mibe is kerül nekünk az új hidegháború?

A két legnagyobb nemzetgazdaság és legbefolyásosabb nagyhatalom hidegháborús versengését máris megszenvedi a világ, így Európa, sőt Magyarország is. A mai, globalizált világban az autógyártást sújtó chiphiánytól kezdve bizonyos áruk és szolgáltatások megdrágulásán át a mobilkommunikációs hálózatok fejlesztésének lelassulásáig ezernyi apróbb és nagyobb probléma hat ránk akkor is, ha nem tudjuk, hogy ezek mennyire következnek a hidegháború kibontakozásából. S még csak a hidegháború kezdeteinél tartunk.

Az 1990-es évektől egyre jobban összefonódó világgazdaság kereskedelmi, befektetési, technológiai, pénzügyi kettészakítása egy Amerika és egy Kína befolyásolta részre – még ha ez valószínűleg nem is lehetséges teljesen – sok-sok új hátrányt, költséget, nehézséget fog okozni a két nagyhatalomnak, de a világ többi részének is. Gazdaságilag mindenképpen növekedési, fejlődési ütemveszteséggel, társadalmilag pedig az egyenlőtlenségek és feszültségek növekedésével jár majd.

Amerika és Kína intellektuális egymásnak feszülése az egyetemi oktatástól a tudományok fejlődésén át a kultúra számos területéig hozzájárul a fejlődés lassulásához, egy sor új érték létrejöttének elmaradásához, illetve a globális szellemi folyamatok további torzulásához.

A stratégiai, geopolitikai konfrontáció jobb esetben is a katonai kiadások növekedését, a helyi és regionális konfliktusok szaporodását és éleződését hozza, sok-sok emberi szenvedés forrásává válik. Rosszabb esetben pedig akár a két nagyhatalom fegyveres összeütközéséig is eljuthat. Korunkban pedig kérlelhetetlen tény, hogy mindannyian megszenvedjük így vagy úgy, ha bárhol lövöldöznek, robbantgatnak a világban.

Hogyan halt meg ismét az igazság?

Az új hidegháború fő földrajzi hadszíntere, ahol Amerika és Kína leginkább érintkezik és egymásnak feszül, Kelet-Ázsia és a Csendes-óceáni térség. Vannak persze mellékhadszínterek is, ahol más kisebb-nagyobb csetepaték is zajlanak. Ilyen – bármennyire fáj is a „mellék” jelző a több évszázad alatt túlfújt európai öntudatunknak – Európa, Oroszország és környezete, a Közel- és Közép-Kelet, Dél-Ázsia, Afrika és Latin-Amerika. A hidegháború fő menetének egyre inkább alárendelődik az amerikai–orosz, az európai–orosz, a közel-keleti és sok-sok más, kisebb-nagyobb huzakodás, amelynek szereplői az amerikai–kínai konfliktus erőterében kénytelenek mozogni. Nekünk itt Európában persze ettől még egyáltalán nem jelentéktelen a saját kis mellékhadszínterünk sem, hiszen ennek fejleményei érintenek legközvetlenebbül.

Ugyanakkor

mi, átlagemberek e mellékhadszíntéren, Európában s azon belül Magyarországon is – ha akarjuk, ha nem – a nyugat információs buborékában élünk. Így a szélesebb közvélemény többnyire nem is értesül mindarról, ami az amerikai–kínai viszonyban történik,

vagy csak az egyik, az amerikai oldal szempontjai szerint kap információkat. Jellemző példája ennek, ahogy a magyar médiában szinte elsikkadt az amerikai és kínai elnök említett kétórás telefonbeszélgetése is, illetve erősen eltorzultak a róla szóló híradások.

Jó azonban tudnunk, hogy a világ nagy része nem ennek a médiabuboréknak a része. Kínának is megvan a maga információs tere, sőt több más nagy médiabuborék is létezik a glóbuszon. Ezekben bizony gyakran a miénktől erősen eltérő az amerikai–kínai szembenállás összképe, megítélése, s egészen más narratívák dominálnak. A túlfújt európai öntudatunknak is köszönhetjük, hogy mindez szinte nem is érdekel bennünket.

A szemünk láttára igazolódik újra a régi mondás: „minden háború első áldozata az igazság”, s bizony így van ez az új hidegháborúban is.

Miért tört ki és mibe is kerül a vakcinaháború?

Már folyt a II. hidegháború, amikor az emberiségre rászakadt a koronavírus-világjárvány. Amennyire most tudjuk, Kínából indult, átsöpört az egész glóbuszon, eddigi pusztító csúcspontjait az USA-ban és Európában érte el, s már legalább két-három hullámban tett bennünket próbára. Valójában az egész emberiség áll globális konfliktusban egy természeti, biológiai erővel, és kimondható, hogy felkészületlennek bizonyult erre a küzdelemre.

Az elmúlt egy év megmutatta, hogy egyetlen ország sem tudta kiválóan megoldani a járvány jelentette feladatot. Valójában csak kicsit jobban és rosszabbul teljesítő országokat lehet megkülönböztetni. Mivel újabb és újabb vírusvariánsok jelennek meg, az évszázadok óta szokásos járványügyi intézkedéseket az egyes társadalmak egyre rosszabbul viselik, a védőoltások tömeges bevetése pedig akadozik, a világjárvány lezárulását egyelőre lehetetlen előre látni. Így az egyes országok teljesítményét is korai lenne még végérvényesen megítélni.

Az viszont máris látszik, hogy az új hidegháború által meggyengített nemzetközi együttműködés súlyos kudarcot vallott. Ezt előrevetítette, hogy

a két legerősebb hatalom, Amerika és Kína már a járvány kezdetén a hidegháború logikáját követte, nem az együttműködést választotta, hanem a másik hibáztatásával, propagandisztikus szólamokkal igyekezett saját hidegháborús pozícióit erősíteni. Ma is ez folyik.

A vírus elleni védőoltások kifejlesztésében, engedélyezésében és tömeges gyártásában sem volt és most sincs érdemi együttműködés, hanem a bizalmatlanság dominál, minden nagyhatalom nemzetbiztonsági kérdésként kezeli, hogy saját vakcinája legyen. Ez sikerült is, bár egyik félnek sincs olyan tömeggyártási kapacitása, amely alkalmas lenne a társadalmakban mára föltámadt hatalmas oltásigény gyors kielégítésére. Az, hogy az Európai Unió ez utóbbi téren is jelentősen lemaradt, nekünk itt Európában érthetően különösen fájdalmas.

A hidegháború elején elhunyt igazság most sem támadt fel.

Megszületett a vakcinanacionalizmus, ami a szemünk láttára változik át vakcinaháborúvá.

Minden, már kipróbált védőoltást – amerikait, európait, oroszt és kínait is – világszerte tízmilliós nagyságrendekben adnak be, de szinte lehetetlen egyetlen objektív szakértői véleményt találni róluk. A szakemberek többsége – nemzetiségétől, politikai alapállásától és személyes motivációktól függően – beállt egyik vagy másik táborba, s a másik oldal vakcinájának többé-kevésbe nyílt becsmérlésével van elfoglalva, mégpedig a tudományos igazság nevében. Ezzel pedig éppen a tudományba vetett hitet ássák alá, mi, átlagemberek meg csak kapkodjuk a fejünket.

A védőoltás kérdése – a hidegháború logikáját követve – így vált mára tudományos kérdésből politikai vitává és a személyes hitek és vélemények tárgyává.

Ráadásul minden, vakcinával rendelkező nagyhatalom saját lakosságát részesíti előnyben, majd politikai barátai következnek a sorban, s közben igyekszik saját közegéből kiszorítani a másik oldal vakcináit. Pedig egyiknek sincs elég gyártókapacitása, és mindenhol súlyos szervezési problémákkal küzd a lakosság beoltása.

Nemcsak nálunk, Európában van ez így, hanem szerte a világban is. Ha ezen nem sikerül a közeli hónapokban jelentősen változtatni, akkor emberéletekben és elszegényedésben is jól számszerűsíthető árat fogunk fizetni szerte a glóbuszon azért, mert hagytuk, hogy a hidegháború kérlelhetetlen logikája eluralja a világjárvány elleni küzdelmet és a közvélemény egész gondolkodását is.

A szerző a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója, volt pekingi nagykövet

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját. Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az Ön véleményét is.

(Borítókép: Egy személyzet dolgozik egy gyárban 2020. szeptember 4-én. Fotó: WANG ZHAO / AFP )