Elrabolták és megkínozták az afgán nagykövet lányát
]
Az iszlámábádi afgán nagykövet lánya, Szilszila Alihil hazafelé tartott a pakisztáni fővárosban, amikor néhány órára elhurcolták és „súlyosan megkínozták”.
„Alihil kiszabadult elrablói fogságából, s azóta kórházi kezelésben részesül” – adta hírül nyilatkozatában az afgán külügyminisztérium, az incidens kivizsgálását és az afgán diplomaták biztonságának szavatolását követelve a pakisztáni féltől. A pakisztáni külügyminisztérium szerint az afgán nagykövetségtől olyan tájékoztatást kaptak, miszerint az afgán nagykövet lánya bérelt járművel utazott, amikor megtámadták.
A rendőrség nyomoz a „nyugtalanító incidens” ügyében, a hatóságok megerősítették az afgán nagykövet és családja biztonsági őrizetét – áll a válasznyilatkozatban.
Az egymással szomszédos Pakisztán és Afganisztán kapcsolata hosszú ideje fagyos. Kabul azzal vádolja Pakisztánt, hogy menedéket biztosít a kabuli kormány megdöntéséért harcoló tálib lázadóknak, míg Iszlámábád vádjai szerint az afgán vezetés lehetővé teszi szélsőségeseknek, hogy a területéről kiindulva kövessenek el támadásokat Pakisztánban. A felek kölcsönösen tagadják egymás vádjait.
(MTI)
Hihetetlen sztori: 80 éve kölcsönzött könyveket vittek vissza a könyvtárba
]
Visszakerültek egy massachusettsi könyvárba azok a könyvek, amelyek közül néhányat több mint 80 éve kölcsönöztek ki. A regényes történet nem megy ritkaságszámba, a véletlenek sorozata annál inkább.
A könyveket a 63 éves Bob Alvarez fedezte fel nemrégiben, aki methueni otthona pincéjében talált rájuk. A könyvek egy részét a harmincas években kölcsönözték ki a könyvtárból – jelentette a Boston Globe.
Alvarez a könyvtári matricák alapján azonosította a kiadványokat, amelyek néhai nagynénje, Helen Godimis tulajdonát képezték. Ő – tizenévesként – az otthona környékén levő könyvtár törzsvendége volt.
Influenza végzett vele még zsenge hajadon korában. Amikor Helen 1937-ben, 16 évesen meghalt, több könyvet hagyott hátra, és ezeknek a zöme a közkönyvtárból és az iskolai könyvtárból származott. A halála után egy faládába kerültek, amit a családja somerville-i házának padlásán tároltak. Évekig porosodtak, amíg 2010-ben el nem adták az ingatlant. Alvarez ekkor nagynénje hagyatékát a házból származó többi holmival együtt átvitte saját otthona pincéjébe.
A ládát csak idén júniusban vizsgálta meg alaposabban, és a címkék alapján rájött, hogy a dobozban könyvtári könyvek vannak.
Nyomban tárcsázta az azóta is működő intézményt, és őszintén beszámolt a felfedezéséről.
„Ezek elég régiek. Már 1937-ben esedékes volt a visszaszolgáltatásuk” – vallotta be.
Alison Mitchell, a West Branch könyvtárosa és ideiglenes fiókvezetője kíváncsi volt: „Azt mondtuk, hogy persze, hozza át őket.”
Alvarez – ígéretéhez híven – visszaszállította az olvasmányokat a könyvtárba. Összesen 39 darabot. Néhány a helyi iskolákból, néhány a könyvtárból, mások pedig nyilvánvalóan a nagynénje személyes gyűjteményéből származtak. A legrégebbi kiadások szerzői jogai a 19. századra nyúlnak vissza.
Néhány könyv történelmi szempontból nagyon érdekes
– mondta Mitchell.
Az általa vezetett intézményből kölcsönzött tíz füzet jobbára oktatási jellegű volt.
A könyvekkel teli dobozban azonban két, szexualitás felvilágosítással kapcsolatos cím is volt. Az egyik a Sylvanus Stall által írt Amit egy fiatalembernek tudnia kell című könyv 1897-es kiadása volt a Szex és én sorozatból, a másik pedig a Dr. William J. Robinson Születésszabályozás című művének 1928-as kiadása.
Ezek nem a könyvtárból származtak – jegyezte meg derűsen a szakember.
Mitchell szerint Alvarez felfedezésének időzítése roppant szerencsés volt, mivel az 1909-ben épült West Branch könyvtár 2018 óta felújítás miatt zárva van. A napokban, július 12-én nyitja meg újra kapuit.
Az Alvarez által visszajuttatott könyvek egy része most a könyvtár ereklyéi között szerepel egy magyarázattal együtt, amely leírja visszakerülésük rögös útját.
Ennyi év után hazataláltak!
– áll a többi között a szövegben.
„Az, hogy ezek a százéves könyvek visszakerülnek az épületbe, pont akkor, amikor újranyitunk… hát, az időzítés elképesztő” – ujjongott Mitchell.
Alvareznek a késedelmi díjak miatt sem kell aggódnia.
A Somerville Library ugyanis történetesen épp július 1-jétől nem számít fel kötbért azoknak, akik határidőn túl tartják maguknál a kölcsönzött kiadványokat.
Korábban a könyvtár napi 5 cent késedelmi díjat számolt fel legfeljebb 10 dollárig. Ha az ügyfél elérte a 10 dolláros limitet, többé nem kölcsönözhetett a könyvtárból. (Elméletileg, ha Alvareznek minden egyes nap után egy ötcentest kellene fizetnie, az nagyjából 84 évnyi késedelemmel számolva könyvenként több mint 1500 dollárra rúgna).
Mások ráfáztak
Volt, akihez nem volt annyira kegyes a sors, mint Alvarezhez.
A világ legnagyobb, könyvtári könyvért kiszabott késedelmi bírsága 345,14 dollár (mai árfolyamon nagyjából 100 ezer forint) volt – a Guinness-rekordok szerint.
Napi két centtel számolva Emily Canellos-Simmsen vasalták be a büntetést, akinek édesanyja 1955 áprilisában kölcsönözte ki egy illinois-i könyvtárból a Days and Deeds (Napok és tettek) című verseskötetet. Legkésőbb 1955. április 19-én kellett volna visszajuttatnia, lánya, Emily azonban 47 évvel később bukkant rá a szülői házban. A hölgy vonakodás nélkül kifizette a büntetést.
Évszázadok után juttatták vissza
Valamelyest tovább, legalább 287 évig tartott, amíg egy másik kiadvány visszakerült eredeti helyére, a Cambridge Sidney Sussex egyetemére.
A kölcsönzött latin nyelvű kiadvány címe szinte regényhosszúságú: Scriptores rerum Germanicarum septentrionalium, vicinorumque populorum diversi (hevenyészett fordításban: Az északi germánok és a szomszédos népek különböző történetírói).
A kötetet Robert Walpole ezredes (a Nagy-Britannia első miniszterelnökének tekintett Sir Robert Walpole apja) forgatta.
Életrajzírója, Dr. J. H. Plumb szerint Walpole a könyvet 1667–68-ban kölcsönözte, amikor még a Trinity College hallgatója volt. Ebből az időből nem maradtak fenn feljegyzések, így a pontos dátum bizonytalan.
A könyvet Dr. Plumb az életrajz írása közben fedezte fel a norfolki Houghton Hallban található iratok között. Walpole leszármazottjának, Cholmondeley 5. márkijának a javaslatára a történelmi művet 1956. január 16-án adta vissza a Sidney Sussexnek. A könyv tehát legalább 287 év elteltével került vissza eredeti polcára.
(Borítókép: A bostoni közkönyvtár olvasóterme. Fotó: Betty Wiley / Getty Images Hungary)
Itthon: Gulyás a genfi konzulról: Nem lehet hátrány, hogy valaki egy képviselő lánya
]
De előny sem, ha mégis az lenne, az helytelen.
Mivel magyarázható Szászfalvi-Farkas Lenke genfi konzuli kinevezése – kérdezték Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető minisztert a csütörtöki kormányinfón. A fiatal nő Szászfalvi László KDNP-s országgyűlési képviselő lánya, és eddigi beosztása gyakornok volt, onnan került egyenesen a genfi konzulátus élére.
A Külügyminisztérium korábban azzal indokolta a kinevezést, hogy Szászfalvi-Farkas megfelelő nyelvtudással rendelkezik.
Gulyás most ugyanezt mondta el, hozzátéve, hogy a Külügyminisztériumban töltött gyakornokság nem azt jelenti, amire a legtöbben gondolnak, hanem komoly munkát.
Azt is mondta, hogy a konzuli munka nem a diplomácia csúcsa, adminisztratív feladatok ellátásából áll.
„Feltételezem, hogy nem apjának köszönhető a konzuli kinevezése”, sem előnyt, sem hátrányt nem jelenthet, ha valaki egy képviselő gyereke, így nem is lehet ezért kizárni a jelentkezők közül. Amennyiben mégis ez játszott volna szerepet, az nem lenne helyes – jelentette ki a miniszter.