Aláírták a magyar-kínai szakképzési együttműködést

Aláírták a magyar-kínai szakképzési együttműködést

]

Aláírták szerdán Pekingben, a Magyar Adventi Bálon azt a szakképzési együttműködési megállapodást, mely mindkét fél, a Békéscsabai Szakképzési Centrum és a pekingi Jinsong szakképző iskola számára számos lehetőséget kínál a középfokú oktatás területén. Pesti Máté, Magyarország pekingi nagykövete a rendezvényen úttörőnek nevezte a kezdeményezést, lévén eleddig ezen a területen ilyesfajta közös munkára nem volt példa a két ország között.

Ezt ne hagyja ki! A Magyar Atlétikai Szövetség válaszolt: Karácsonyék nem illetékesek

A nagykövet emlékeztetett, hazánk és Kína között éppen hét évtizede áll fenn diplomáciai kapcsolat, és ennek apropóján számos gazdasági, kulturális, tudományos és oktatási programot valósítottak meg 2019-ben. Kiderült az is, hogy a Magyarország Pekingi Nagykövetsége és a Pekingi Magyar Kulturális Intézet által szervezett Magyar Adventi Bál az egész évben tartó évfordulós sorozat csúcspontja volt.

Pesti Máté köszöntőjében kiemelte, hogy míg pár esztendővel ezelőtt csak egy helyen oktatták a magyar nyelvet Kínában, addig idén immáron tizenhárom intézményben valósul meg ilyen irányú képzés a távol-keleti országban.

A szakképzési együttműködés részleteit Mucsi Balázs, a magyar partner, a Békéscsabai Szakképzési Centrum (BSZC) főigazgatója ismertette. Egyelőre három területet, a turizmust, a gasztronómiát és az egészségügyet érinti a most köttetett, négy évre szóló megállapodás.

– Intézményük egyik fő célkitűzése az oktatói és tanuló mobilitás ösztönzése, ehhez remek alapot adhat a megegyezés. Abban bízunk, hogy valós és élő kapcsolat alakul ki a két intézmény között, melyből oktatóink és diákjaink egyaránt sokat profitálhatnak – fogalmazott a főigazgató. Elmondta, a BSZC komolyan érdeklődik a technológia, azon belül a robotika iránt, partnereiknek pedig a képzések módszertanában és az oktatás metodikájában tudnak jól hasznosítható tudást felmutatni.

Prohászka Béla, a Magyar Nemzeti Értékek és Hungarikumok Szövetségének (MNHSZ) alelnöke elmondta, szervezetük magyar oldalról a gesztor, a partner felkutatásának szerepét vállalta fel. Hangsúlyozta, az MNHSZ alapvető feladatának tekinti a magyar nemzeti értékek és hungarikumok népszerűsítését belföldön és külföldön egyaránt.

Az ember alkotta értékek bemutatását helyezzük a középpontba. Valljuk, hogy a világlátás, az hogy, egy távoli kontinensen betekinthetünk az oktatás folyamatába, ehhez elengedhetetlen. Hiszen megismervén az adott ország szemléletét, már könnyebben tudjuk mi is befogadhatóvá tenni hazánk értékeit. Nem mellesleg a tapasztalatszerzés mindig motiválja az érintetteket további célok elérésében – fogalmazott az alelnök, aki emlékeztetett, idén tavasszal a Pekingi Magyar Kulturális Intézet igazgatója, dr. Buslig Szonja Andrea kezdeményezésére kezdődtek meg a tárgyalások a két fél között a magyar-kínai oktatási keretmegállapodás bővítésére.

A magyar fél, a békéscsabai BSZC októberben mutatkozott be Kínában és képzéseik, munkájuk színvonala olyannyira elnyerte a kínaiak tetszését, hogy Palkovics László technológiai és innovációs miniszter november eleji, pekingi látogatásakor már arról számolhatott be, hogy a BSZC és a kínai partnerintézmény, a pekingi Jinsong szakképző iskola közelgő megállapodása további elemmel erősíti a két ország közötti oktatási kapcsolatokat.

KGBéla megússza a kémügyet, pedig gyanúsabb, mint valaha

]

A kémkedéssel vádolt jobbikos EP-képviselő, Kovács Béla történetén keresztül lehet a legpontosabban bemutatni a magyarországi orosz befolyás bonyolult természetét. Összefoglaltuk az előzményeket.

Ismét megszólalt Katrein Ferenc volt kémelhárító, műveleti igazgató, aki szerint Kovács a kémkedés hierarchiájában egy magasabb szintet foglalhatott el.

Kiderítettük, Kovács hiába állítja, hogy orosz kereskedelmi cégekhez volt köze a ’90-es években, orosz adatbázisokban ennek nincs nyoma. Így azt s em tudni, honnan származik a pénz, amit a Jobbiknak adott.

De mást is támogatott anyagilag: Győrkös István családját. A GRU hírszerzőivel gyakorlatozó idős neonáci felesége Kovácsék otthonában végzett házimunkát.

A Kovács elleni nyomozást azonban politikai szintről leállították, az Alkotmányvédelmi Hivatal befejezetlenül zárta le az ügyet. Emiatt nem volt tettenérés sem, Kovács pedig megúszhatja a börtönt.

Nem igaz viszont, hogy a magyar elhárítás ölbe tett kézzel ülne. Nem hivatalosan, de 2013 és 2015 között „csendesen” mégiscsak kitiltottak hazánkból orosz diplomatákat.

Az írás angol változata a VSquare.org V4-es oknyomozó újságírói portálon olvasható.

Megbotránkozás és döbbenet – az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) tapasztalt kémelhárítói közül jó néhányan ezt érezhették 2014 áprilisában. Saját szakmai meggyőződésükkel szembemenve szüntettek meg egy még folyamatban lévő nyomozást, majd rögtön büntetőeljárást kezdeményeztek egy kevésbé ismert szélsőjobboldali politikus ellen. A vád meglehetősen súlyos volt: kémkedés az Európai Unió intézményei ellen egy harmadik ország megbízásából.

Az AH biztonsági tisztjei kényelmetlen helyzetbe kerültek. De nem azért, mert ne lettek volna teljes mértékben meggyőződve arról, hogy Kovács Béla, az Európai Parlament hírhedten oroszbarát tagja – akit saját elvtársai is csak KGBélának neveztek – törvényt sértve orosz hírszerzőkkel érintkezett. Hanem mert biztosra akartak menni, nehogy Kovács el tudjon menekülni az igazságszolgáltatás elől, és hogy kapcsolati hálójának egészére fény derüljön. Miközben a politika beavatkozott a nyomozásba, az AH biztonsági tisztjei tudták, hogy a munkájuk még befejezetlen.

Kovács Béla történetén keresztül lehet talán a legpontosabban bemutatni a magyarországi orosz befolyás bonyolult természetét. Hogy megértsük, mi és miért történt Kováccsal, röviden meg kell néznünk Magyarország politikai térképét.

„Minden idők legsúlyosabb korrupciós botránya”

Szemben az összes többi európai uniós tagállammal, Magyarországon a hatalom megszerzéséért küzdő mindkét legerősebb párt, a Fidesz és a Jobbik is oroszbarát, csakhogy nagyon másképp. Fontos különbség, hogy míg az Orbán-kormány főként gazdasági és geopolitikai megfontolásokból került közeli viszonyba Moszkvával, ami Orbán Viktor személyes döntése volt, addig a Jobbikkal szemben az a vád, hogy az orosz titkosszolgálatok beszivárogtak a pártba, sőt részben át is vették felette a hatalmat. A Fidesz megpróbálta ugyan feszegetni a határokat, de az Európai Néppárt lojális tagjaként sosem mentek szembe az európai fősodorral az EU Oroszország-politikájának legfontosabb kérdéseiben. Eközben a Jobbik számos képviselője elismerte a Krím félsziget illegális bekebelezését is, ez pedig olyasmi, ami Orbántól elképzelhetetlen lenne.

Azt is fontos megjegyezni, hogy Oroszországnak a magyar uralkodó elitek feletti politikai és gazdasági befolyása szinte egy adottság, politikai törésvonalaktól függetlenül létező állapot. Az előző, 2002 és 2009 közötti szocialista-liberális magyar kormány az orosz energiaimperializmus megbízható szövetségese volt a régióban, hűségesen támogatta a Gazprom terjeszkedését. Tíz évvel ezelőtt azonban még a Fidesz és a Jobbik is szenvedélyesen antikommunista és határozottan oroszellenes párt volt – részben azért is, mert mindent tagadtak, amit a posztkommunista MSZP képviselt. Arra majd máskor térünk ki, hogy Orbán miért váltott tábort – ennek motivációi részben máig nem világosak. De a Jobbik esetében biztosan tudjuk, hogy Kovács Béla játszott kulcsszerepet abban, hogy a párt átállt Moszkva oldalára.

Kovács, ez a múlt nélküli figura – jobban mondva túl sok különböző múlttal rendelkező alak – a kétezres évek közepén tűnt fel a semmiből. Legalább több millió forinttal sietett az akkor épp nehéz helyzetben lévő párt segítségére magánadományozóként, valamint hasonló gondolkodású szélsőjobboldali politikusokból álló régiós hálózatát is felajánlotta a Jobbiknak.

De vajon hogyan szerezhette a vagyonát? Kovács Béla korábban több helyen is azt állította, hogy a megelőző évtizedet Oroszországban töltötte, ahol 1988 és 2003 között különböző kereskedelmi cégek vezetésében dolgozott. Megpróbáltuk ellenőrizni az állítását, és átkutattuk a helyi orosz cégjegyzékeket, amihez többek közt az egyik legátfogóbb rendszert, a Spark-Interfax komplex adatbázisát is felhasználtuk. Minden formában rákerestünk Kovács Béla nevére, hátha elgépelték, esetleg máshogyan írták át cirill betűsre, sőt még Kovács feleségének a nevét is megnéztük. Kiderült,

semmilyen nyoma nincs annak az oroszországi cégadatbázisokban, hogy akár Kovács Bélának, akár orosz feleségének lettek volna oroszországi cégei, vagy lennének olyan cégek, amelyekben vezető beosztásban dolgozott volna a politikus.

„Mivel a Jobbiknak nem voltak kérdésére vonatkozó információi, ilyen jellegű adatokat tagjainkról nem gyűjtünk, így a kérdések megválaszolása érdekében Kovács Bélához fordultunk. Képviselő úr közölte, hogy nem volt tulajdonos oroszországi illetőségű vállalkozásokban, pénzügyi vezetőként dolgozott ott. Az érintett cégék már rég megszűntek" – reagált Pál Gábor, a Jobbik sajtófőnöke a megkeresésünkre. A Jobbik szóvivője nem árulta el, hogy melyek voltak az említett cégek.

A Spark-Interfax rendszerével az oroszországi újságok archívumát is végigkutattuk évtizedekre visszamenőleg, de egyetlen cikket sem találtunk, ami Kovácsot bármilyen cég pénzügyi vagy más vezetőjeként említette volna. Ehhez hasonlóan a különböző orosz bíróságok és hivatalok (mint például az adóhatóság vagy a statisztikai hivatal) archívumában sem bukkantunk rá semmilyen dokumentumra, ami Kovács Bélát orosz cégekkel hozná összefüggésbe.

Ez pedig azt jelenti, hogy továbbra is rejtély marad annak a pénznek az eredete, amit Kovács az évek során a Jobbiknak adományozott. A Fidesz politikusainak vádja szerint ugyanakkor a Jobbik népszerűségének emelkedését – a 2006-os 3 százalékról a 2014-es választáson elért 20 százalékra – orosz szereplőkhöz kötődő illegális párttámogatásnak köszönheti. Hollik István Fidesz–KDNP-s parlamenti képviselő egy korábbi sajtótájékoztatón azt mondta, „az európai, a magyar és az amerikai hatóságok gyanúja is az, hogy (Kovács) az oroszoknak kémkedett és pénzt szállíthatott a Jobbiknak”, Kovács ügyét pedig „minden idők legsúlyosabb korrupciós botrányának” nevezte.

De Orbán Viktor még konkrétabban fogalmazott. 2016 elején a miniszterelnöknek volt egy olyan felszólalása a parlamentben, amikor azt javasolta a Jobbiknak: „Nézzék meg, hogy a Kovács Béla fiktív számláin talált pénz vajon a Jobbik pénze volt-e.” Noha mindkét párt szoros kapcsolatokat tartana fenn Vlagyimir Putyin rezsimjével, a Fidesznek a Jobbik elleni hasonló támadásai mutatják, hogy ettől még a belpolitikában egyáltalán nincsenek közös nevezőn.

Amikor 2005-ben először kopogtatott a Jobbik ajtaján, Kovács nem volt teljesen őszinte a szomszédos országokbeli úgynevezett befolyásos barátaival kapcsolatban sem. Mivel tudta, hogy a magyar nacionalisták hagyományosan ellenségesek Oroszországgal szemben, Kovács bölcsen inkább a lengyel politikai kapcsolataival vágott fel és házalt. És mivel Kovács Béla hozta, amit megígért, hamarosan komoly befolyása lett a Jobbik külpolitikájának alakítására. Az egyetlen gond Kovács legfőbb lengyel szövetségesével csupán annyi volt, hogy Mateusz Piskorski – mert ez a marginális, Kreml-barát lengyel politikus volt az egyetlen valódi kapcsolata Kovácsnak – tíz évvel később Oroszországnak való kémkedés vádjával börtönbe került. És a mai napig ott van.

„Most már nekem is lenne mit kérdeznem a feleségemtől”

Ellentétben Piskorskival, és annak ellenére, hogy hivatalosan is megvádolták, Kovácsot sosem tartóztatták le, és egy napot nem töltött börtönben. Aminek megvan az oka. A Kovács-ügyet jól ismerő forrásoktól – akik csak név nélkül voltak hajlandóak beszélni – megtudtuk, hogy 2014 tavaszán a magyar kémelhárítók még a nyomozás kellős közepén voltak, és folytatni akarták a bizonyítékgyűjtést. Ha hagyták volna őket befejezni a munkájukat, Kovácsot talán tetten érhetik egy konspirált találkozón, és akár ott a helyszínen le is tartóztathatták volna. Ez pedig orosz diplomaták kitiltását is eredményezhette volna Magyarországról, ahogy ez a környező országokban is történt hasonló esetekben. Ez lett volna a normális ügymenet.

Csakhogy forrásaink szerint az AH messze volt még a nyomozás befejezésétől, amikor magas politikai szintről utasították őket, hogy zárják le az ügyet, és adják át az ügyészségnek.

Az elképedés csak fokozódott, amikor pár héttel később az akkor még kormánypárti Magyar Nemzet az AH korábbi titkos nyomozásának számos eredményét nyilvánosságra hozta . A legtöbb országhoz hasonlóan a folyamatban lévő kémelhárítási műveletek részletei Magyarországon sem szivárognak ki a sajtóba, hiszen államtitoknak minősülnek. De ha az AH lezár egy kémelhárítási nyomozást, és azt átveszi tőlük az ügyészség, bizonyos esetekben az államtitok minősítést is megszüntetik. Az ügyészségtől származó dokumentumok pedig gyakran szivárognak ki a médiába, ám csak akkor, ha az egy ellenzéki párt vagy politikus számára lehet kellemetlen.

Nincs mit csodálkozni azon, hogy a szóban forgó szivárogtatásra mindössze egy héttel a 2014-es európai parlamenti választás előtt került sor, ahol a Fidesz fő kihívója a Jobbik volt. A Magyar Nemzet-csoport egyik vezérigazgató-helyettese, Tarr Péter később nyilvánosan elismerte, hogy azokban az időkben fideszes pártemberek határozták meg a tartalmat, utasításokat adtak a szerkesztőknek és újságíróknak, hogy milyen sztorikkal foglalkozzanak, és hogyan időzítsék azokat.

A 2014 májusában a magyar kormány nyilvánvaló jóváhagyásával kiszivárogtatott részletek a következők voltak: Kovács konspiráltan találkozgatott orosz diplomatákkal, szinte havonta utazott Moszkvába, felesége, Szvetlana Isztosina pedig a KGB ügynökeként dolgozott. És a szivárogtatásban a legsúlyosabb, hogy mindez igaz is volt. Pár hónappal később Dezső András kollégám egy remek oknyomozó cikket közölt Kovács orosz kapcsolatairól, számos fontos új információval. Ezek pedig mind azt támasztották alá, hogy az AH-t igenis hagyni kellett volna, hogy elkapják Kovácsot, aki ellen a vádak több mint megalapozottnak tűntek.

A cikkből kiderült, hogy bár magyar nevelőszülők nevelték fel, Kovács valójában egy szovjetorosz katonatiszt fia, ezt az információt azonban évtizedekig titokban tartották. Nevelőapja azt állította, hogy miután a Szovjetunióban való tartózkodása során felfedhették előtte származását, a fiatal Kovács személyisége teljesen megváltozott. Az is kiderült, hogy Szvetlana, Kovács titokzatos orosz felesége még legalább két férfival kötött házasságot a nyolcvanas években, egy japán atomtudóssal és egy osztrák bűnözővel.

Az utóbbi házasság lehetővé tette Szvetlanának, hogy szovjet helyett osztrák útlevéllel utazhasson a világban, és a KGB-nek „postásként” dolgozhasson. Azt a tényt, hogy a nő a Szovjetunió titkosszolgálatának dolgozott, Kovács nevelőapja is megerősítette. Elválni és újraházasodni már a nyolcvanas években is elfogadott volt társadalmilag, de Szvetlana többes házasságban élt, három férje volt egyszerre. Amikor Kovácsot szembesítették ezzel az információval, úgy reagált, hogy „most már nekem is lenne mit kérdeznem a feleségemtől”.

„Ilyen családi háttérrel erős orosz identitása lehet, ami természetes” – mondta Kovácsról Katrein Ferenc, az AH volt magas beosztású kémelhárítója. Katrein 2000 és 2013 között szolgált biztonsági tisztként, és még jóval Kovács Béla botrányának kirobbanása előtt otthagyta a szolgálatot. Katrein 2017 elején vált ismertté, amikor arccal-névvel vállalva adott interjút az Indexnek, melynek során részletesen beszélt a magyarországi orosz titkosszolgálati törekvésekről.

„Bár nem ismerem ilyen mélységig a konkrét ügyet, de ha csak a brüsszeli munkahelyét, fontos beosztását és nemzetközi feladatrendszerét tekintjük, akkor nem egy szimpla ügynök képe bontakozik ki” – folytatta Katrein, aki szerint Kovács háttere alapján sokkal magasabb pozíciók is szóba kerülhetnek a titkosszolgálati hierarchiában.

Ennek alátámasztására pedig van néhány új információnk, amit bemutatunk.

„Sosem találkoztam Kovács Bélával”

Kovács alapító elnöke az AENM-nek, azaz az Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetségének, ami az európai szélsőjobboldali és ultranacionalista pártok ernyőszervezeteként jött létre 2009-ben. Az eredeti alapítótagok a magyar Jobbik, a francia Nemzeti Front, az olasz Háromszínű Láng, a svéd Nemzeti Demokraták és a belga Nemzeti Front, azonban a franciák kiléptek, miután Marine Le Pen átvette a párt vezetését 2011-ben. Az előző, 2014-es parlamenti választásokat követően az AENM-nek nyolc képviselője lett Brüsszelben.

De a szélsőjobboldali mozgalmakat kutató Anton Shekovtsov egy 2012-es, az akkori AENM-elnök Bruno Gollnish által írt blogbejegyzést is idéz, amely egyéni AENM-tagokat is felsorol: többek közt a francia Marine Le Pent és a lengyel Bartosz Jozef Kownackit, aki jelenleg a Jog és Igazságosság-kormány alatt épp a védelmi minisztérium államtitkáraként szolgál.

Kovács az évek során vagy elnöke, vagy kincstárnoka volt a szervezetnek, amely időközben olyan új formációkkal bővült, mint Nick Griffin Brit Nemzeti Pártja. Egy, az Index által még 2014-ben megszerzett, titokban rögzített hangfelvételen Sípos László, a Jobbik EP-képviselőjelöltje arról beszél, hogy „szerintem a Griffin azt várja tőlem, hogy segítsek neki lopni”, majd indulatosan panaszkodik az AENM hiányos könyvelésére. Sípostól az akkori kincstárnok, Kovács Béla kért segítséget. „Ha ezt a való életben egy cégnél vizsgálnák, akkor már rég azt mondanák, hogy finito” – folytatja Sípos a felvételen. A szervezet évi 200-450 ezer eurós büdzsével dolgozott, amit főként kutatásokra, kampányokra és drága konferenciázásokra költöttek, mindez a pénzeket biztosító Európai Parlament által közzétett adatokból derült ki.

Tevékenységei alapján Kovácsról az lehetett a kezdeti benyomásunk, hogy ő egy mérsékelt bürokrata, akit a nemzetközi szélsőjobboldali hálózatok szervezése inkább egy intellektuálisabb szinten érdekel. Úgy tűnt, hogy az öltönyös politikusnak nincs kapcsolata erőszakos félkatonai szervezetekkel – csakhogy a nyomozásunk végén nagyon más következtetésre jutottunk.

2016 októberében a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) rendőrei illegálisan tartott fegyverek miatt át akarták kutatni Győrkös István, a Magyar Nemzeti Arcvonal (MNA) szélsőjobboldali félkatonai szervezet vezetőjének házát. Amikor a nyomozók megjelentek a háznál, tűzharc alakult ki, és a 76 éves férfi egy gépkarabéllyal adott le lövéseket. A lövöldözésben meghalt egy rendőrtiszt, noha a mai napig nem egyértelmű, hogy Győrkös fegyvere vagy baráti tűz végzett-e vele. Fontos megjegyezni, hogy a lövedékeken nem találtak DNS-t, ami teljesen szokatlan. Győrkös ügyvédje szerint nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy ügyfele lenne a gyilkos.

Ahogy Dezső Andrással írt cikkünkben feltártuk, az orosz katonai hírszerzés (GRU) tagjai kapcsolatban álltak Győrkössel és csoportjával, katonai kiképzést tartottak számukra. A GRU tisztjei, akik diplomatafedésben a budapesti orosz nagykövetségen dolgoztak, részt vettek az MNA airsoft és játék fegyverekkel megrendezett katonai gyakorlatain. A harci játékok 2010 és 2012 között voltak a legintenzívebbek a történetet később szintén feldolgozó New York Times szerint.

Az orosz hírszerzőtisztek gyakori vendégek voltak Győrköséknél, évente ötször is leutaztak a nyugat-magyarországi Bőnybe, hogy a csoportjával találkozzanak. A GRU ezenfelül átvette az uralmat Hídfő nevű, eredetileg Győrkös által indított magyar nyelvű neonáci weboldal felett, majd a szélsőjobboldali tartalmaktól megszabadítva Kreml-propagandával töltötték meg. Minderről a magyar elhárítószervek pontosan tudtak, és meg is erősítették értesülésünket a parlament nemzetbiztonsági bizottságának zárt ülésén.

Most azonban két független biztonsági forrásból sikerült megerősíttetnünk, hogy Győrkös István nem csupán a GRU-val, de Kovács Bélával is kapcsolatba került. Tudomásunk szerint kettejük családja a 2010-es évek elején közeli viszonyban állt egymással, ez a kapcsolat viszont később ismeretlen okokból megszakadt. Kovács és neje, Szvetlana olyannyira jól ismerte a Győrkös családot, hogy egy időben a neonáci vezető feleségét házimunkák elvégzésére is alkalmazták. Ilyen módon

Kovács és Isztosina anyagi támogatást nyújtott a küszködő idős házaspárnak.

Ebből pedig az következik, hogy Kovács és a KGB-ügynök Isztosina annyira megbízhatónak ítélték Győrköst és feleségét, hogy az asszonyt beengedték a házukba egy olyan munka elvégzésére, ami hagyományosan nagyfokú bizalmat feltételez.

Miután Kovács Bélát nem sikerült elérnünk, hogy megszólaltassuk, ügyvédjét, Szikinger Istvánt kérdeztük ügyfele Győrköshöz fűződő viszonyáról. A következő választ kaptunk: „Én nem ismerem Kovács Béla életét és kapcsolatait sem. Az üggyel foglalkozom, ott pedig semmi ilyesmi nem merült fel, ez biztos.” Mivel Győrkös István továbbra is előzetes letartóztatásban van, őt is ügyvédjén keresztül kérdeztük meg a feltételezett kapcsolatról. Az ügyvéd, Takács Zoltán a következő emailt írta: „Beszéltem az ügyfelemmel a témáról. Értetlenül állt a dolog előtt. Nem ismeri Kovács urat, soha nem is találkoztak. A felesége sem takarított, illetve egyéb tevékenységet sem végzett a részükre".

Győrkös tagadásának ellentmondva azonban két jól informált forrásunk is – az egyik kémelhárítási, a másik extrémizmus elleni területen rendelkezik szakértelemmel – megerősítette, hogy az idős férfi valóban kapcsolatban állt Kovács Bélával.

Noha ez az első napvilágra került direkt összefüggés a Jobbik politikusa és a neonáci vezető között, akiknél mindkettejük esetében megvan a kapcsolódás az orosz titkosszolgálatokhoz, mégsem tűnik valószínűnek, hogy az idős Győrkös teljes mértékben tisztában lett volna Kovács és Isztosina hátterével. Ugyancsak nincs arra vonatkozó információnk, hogy Kovács részt vett volna a GRU-val közös katonai gyakorlatok szervezésében, vagy hogy bármi köze lett volna az MNA erőszakos tevékenységeihez. De a két személy közötti kapcsolat akkor is létezett.

Ugyancsak fontos: amikor azt próbáljuk beazonosítani, hogy – ha igazak a vádak – Kovács melyik orosz titkosszolgálatnak dolgozhat, akkor ne hangsúlyozzuk túl sem a politikus és a GRU-hoz kötődő MNA kapcsolatát, sem vér szerinti apjának katonai hátterét. Az Európai Unió központjában végzett tevékenységei továbbra is erősen arra utalnak, hogy Kovács nem a GRU-nak vagy az FSZB-nek, hanem Oroszország Külső Hírszerző Szolgálatának, az SZVR-nek dolgozhat.

„Ez már nem egy kémügy”

A volt kémelhárítótiszt, Katrein Ferenc úgy gondolja, Kovács Béla mindezek ellenére megúszhatja az ügyet. „A Kovács-ügy már nem egy kémügy. Azóta nem az véleményem szerint, mióta a feldolgozómunkát átfordították nyílt eljárásba. Nem történtek meg az ilyenkor szükséges őrizetbe vételek és azonnalos nyomozati cselekmények, mint a házkutatások és irat/dokumentum-lefoglalások. Senkit nem értek tetten. Sőt, ahogy a híreket követtem, azóta is minden érintett – feltételezett ügynök, hírszerző, együttműködő stb. – szabadlábon van, és rengeteg idejük volt eltüntetni a nyomokat.

Emiatt nem nagyon látom magam előtt, ahogy Kovács Bélát kémkedés miatt börtönre ítélik

– nyilatkozta nekünk Katrein.

De félrevezető lenne azt gondolni, hogy 2014-ben a Kovács elleni titkosszolgálati nyomozást pusztán azért zárták volna rövidre, mert a kormány lépéselőnyhöz akart jutni egy mérsékelten fontos választás előtt. Azzal, hogy Kovácsot futni hagyták, Moszkvának is barátságos gesztust tettek. A lépés egyúttal menekülőutat is kínált az egyre oroszbarátabb Orbán-kormány számára, hogy elkerüljenek egy potenciálisan károkat okozó konfliktust a Kremllel. Szijjártó Péter, a 2014 vége óta szolgáló külügyminiszter egy korábbi interjúnk során azt állította, a KGBéla-ügyet a hivatali ideje alatt itt lévő két orosz nagykövet közül egyikkel sem vitatták meg. A miniszter továbbá azt állította, hivatalba lépése óta egyetlen diplomatafedésben lévő orosz hírszerzőt sem utasítottak ki hivatalosan Magyarországról, és hozzátette, hogy tudomása szerint a megelőző években sem került sor hasonló intézkedésre.

De a kép ennél sokkal összetettebb, ha lemegyünk a diplomáciai szint alá. Amit Szijjártó ugyanis nem mondott el nekünk – az ő felügyelete alá nem tartoznak titkosszolgálatok, és korlátozott információk állhatnak rendelkezésére –, hogy úgynevezett csendes kiutasításokra (amikor nem hivatalosan kérnek meg egy nagykövetséget, hogy vonja ki valamelyik kémkedésen kapott beosztottját) igenis sor került, amit egy jól informált biztonsági szakértő és a parlament nemzetbiztonsági bizottságának egyik tagja is megerősített. A bizottság tagja azt is hozzátette, hogy a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (KNBSZ) zárt ajtók mögötti prezentációi „rendkívül meggyőzőek” volták, és azt mutatták, hogy a katonai elhárítás „rendesen végzi a munkáját”. Például azt, hogy GRU és Győrkös szélsőjobboldali félkatonai szervezete együttműködött, szintén a katonai titkosszolgálatnak kellett felderítenie és dokumentálnia, amit kifogástalanul végre is hajtottak. Úgy tudjuk, hogy

az orosz diplomaták csendes kiutasítására 2013 és 2015 között került sor, és valószínűleg a GRU magyarországi tevékenységével állhatott összefüggésben.

A magyar kormánynak az orosz hírszerzői aktivitással szemben mutatott kétarcúsága zavarra és bizonytalanságra utal, sőt talán belső küzdelmekre is a különböző kormányzati szintek, illetve a kémelhárítással foglalkozó szervek között.

Azt is megtudtuk egy, a Kovács-ügy nyomozását ismerő, anonimitást kértő forrástól, hogy azt a vezető beosztású tisztet, aki a Kovács elleni nyomozást felügyelte 2014-ig, később elmozdították a pozíciójából. A tisztet egy teljesen más területre és részleghez helyezték át, melynek semmi köze nincs az orosz kémek elhárításához. Bár forrásunk ezt a „szakértelem elpazarlásának” minősítette, az áthelyezés okára nem kaptunk magyarázatot, ahogy azt sem tudtuk megerősíttetni, hogy ennek köze lett volna az említett vezető beosztású tiszt munkájához a Kovács-ügyben.

Fotó: Balogh Zoltán / MTI A kémkedéssel valamint költségvetési csalással összefüggésbe hozott Kovács Béla jobbikos európai parlamenti képviselõ kihallgatásra érkezik a Központi Nyomozó Fõügyészség épületébe 2017. július 19-én.

KGBéla történetének még nincs vége

Kovács Béla ügye a mai napig nem oldódott meg, még a bírósági tárgyalások sem kezdődtek el. Ráadásul továbbra is az Európai Parlament képviselője, hozzáféréssel rendelkezik annak minden létesítményéhez, így akármi is az ő küldetése, azt nyugodtan folyatathatja. Idén nyáron a kormány propagandaújságja, a Magyar Idők azzal vádolta meg, hogy el akar szökni az igazságszolgáltatás elől, és az orosz irányítás alatt lévő Abháziában bujkál.

Kovács azzal cáfolta a vádakat, hogy a Facebookra fotókat töltött fel, melyeken ő maga látható az Európai Parlament épülete előtt, amint egy német bulvárlap legfrissebb számát olvassa. Az egyetlen ok, amiért a magyar kormánypárti média ismét felkapta Kovács történetét, a közelgő parlamenti választás, ahol a Fidesz fő kihívója a Jobbik lesz, a párt, melyhez KGBéla is tartozik. Ugyanis Vona Gábor pártelnök továbbra sem hajlandó Kovácsot megfosztani párttagságától.

A cikkben közreműködött Dezső András, aki Kovács Béla orosz cégekkel kapcsolatos aktivitását kutatta. A cikk egy, a visegrádi régió oknyomozó újságíróinak együttműködését elősegítő projekt (VSquare.org) keretében íródott, és egy többrészes sorozat nyitódarabja, a magyar változatot a jóváhagyásukkal közöljük. A projektet a Fundacja Reporterów lengyel oknyomozó központ koordinálja, támogatója a National Endowment for Democracy amerikai non-profit szervezet.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)

2016: Amerika és Oroszország is választ

]

Melyik országban tarolhat a lecsukott volt elnök lánya? Tényleg lehet Áder János ENSZ-főtitkár? Mi történt az elnökhelyettessel, aki saját magának adott amnesztiát, és mit variál Vlagyimir Putyin? Melyik választást követi a legszorosabban Kína, és kinek drukkol? Tényleg kilépnek a britek az EU-ból, mire készülnek a skótok? Kezdődnek az év választásai, mutatjuk, mire érdemes figyelni.

A Nagy Testvér figyel: Tajvan, január 16.

Hatvanhat év óta találkozott először Kína és Tajvan vezetője Szingapúrban tavaly: Hszi Csin-ping és Ma Jing-csiu 80 másodpercen át tartó kézfogását az egész világon közvetítették. Kína és Tajvan között enyhült a viszony, és érezhetően felpezsdültek a turisztikai és gazdasági kapcsolatok, amióta a Kuomintang párt vezetője, Ma Jing-csiu 2008-ban Tajvan elnöke lett, majd 2012-ben újraválasztották.

Egy a baj: Kína ölelését a tajvani közvélemény egyre nyilvánvalóbb fenntartásokkal fogadja. Ma Jing-csiu megengedhette magának, hogy a népszerűsége rámenjen a közeledésre, az alkotmány értelmében nem indulhat újabb mandátumért, pártjának viszont van vesztenivalója. Kihívójuk ugyanaz, akit négy éve Ma megvert: a Demokratikus Progresszív Párt vezetője, Caj Ing-ven, aki hozzá hasonlóan Amerikában tanult jogász, de vele ellentétben egyértelmű híve a független Tajvan eszméjének.

A közvéleménykutatások szerint Caj Ing-ven biztos fölénnyel vághat a hajrába – ígérete szerint tartani fogja a Tajvani-szoros két oldalán kialakult status quót. Pártja, mely többek közt a parlament 2014-es megszállásának támogatásával kellő politikai tőkét szerzett, szintén kiugróan vezet a parlamenti választás felmérésein, az egyetlen nyitott kérdés, hány mandátumot vernek a kormánypártra.

Lecsukták a fél kormányt: Vanautu, január 22.

Minden szentnek maga felé hajlik a keze, és akkor még Marcellino Pipitéről, a vanautui (ha régi nevén ismerősebb: Új-Hebridák) haza bölcséről még nem is beszéltünk. Az elnök helyetteseként az első adandó alkalommal, amikor a főnöke külföldre utazott, amnesztiát adott saját magának és 13 képviselőtársának, miután a legfelsőbb bíróság bűnösnek mondta ki őket korrupció miatt. Ha abban bízott, hogy Baldwin Lonsdale elnök észre sem veszi a világsajtót körbeturnézó huncutságot, mellétrafált: az elnök első dolga volt, hogy hazasietett és az amnesztiát visszavonta.

A legfelsőbb bíróság helybenhagyta a visszavonást, így Pipitének most az igazságszolgáltatás akadályozásáért is felelnie kell, amellett, hogy a korrupcióért három évet kapott. Vele együtt összesen 14 kormánypárti képviselő (két volt miniszterelnök és a fél kormány) kapott börtönbüntetést az ügyben és vesztette el ezzel mandátumát, ezért kellett a parlamentet rohamtempóban feloszlatni és előrehozott választásokat kiírni. Bónusz csavar: innen szép nyerni mottóval az elítéltek is bejelentkeztek jelöltnek, de a választási bizottság sorra pöcköli őket vissza azzal, hogy ne pattogjanak, amíg a büntetésüket töltik.

‘86 óta talpon: Uganda, február 18.

Yoweri Museveni pompásan érezheti magát Uganda elnöki posztján, amit 1986 óta tölt be, mivel idén újabb ötéves mandátumért száll harcba. Az elmúlt harminc évben bőven volt ideje kinevelni korábbi szövetségeseiből saját legádázabb ellenfeleit, mint például Kizze Besigyét, aki az elnök hajdanvolt személyi orvosa és immár sokszoros kihívója. Amama Mbabazi volt miniszterelnök is indul a választáson, független jelöltként.

A fair playről annyit, hogy Besigye politikai letartóztatások során több alkalommal megjárta a börtönt, volt, hogy külföldre menekült az üldöztetés elől, és maga a legfelsőbb bíróság is elismerte korábbi választásokról, hogy a csalás mindennapos. Ugandában, ami egyébként beelőzte Magyarországot a költségvetési átláthatóság-listán, parlamenti és elnökválasztást tartanak egyszerre.

Lámapásztorból ciklushalmozó: bolíviai népszavazás, február 21.

Bolívia első indián származású elnökének akkora szívfájdalma volt, hogy a törvény szerint csak két cikluson át szolgálhatja népét, hogy önszorgalomból belevágott egy harmadikba (az alkotmánybíróság kimondta, hogy az első nem számít bele a kétciklusos korlátba, mert még egy korábbi alkotmány hatálya alatt állt). Ha a támogatói nyernek a februári népszavazáson, amivel eltörölnék most már magát a korlátot, akár 2025-ig hatalmon maradhat az ajmara származású, cukornádültetvényeken, lámapásztorként és kokatermelő szakszervezeti főtitkárként indult Evo Morales, aki egyébként 2006 óta tölti be az elnöki tisztséget.

Népszerűsége ellenére sokan vacognak a korlátozás feloldásától, így az elnök népszerűsége ellenére esélyes, hogy ez a ciklus lesz a végső – egyébként is, Morales tavalyi választási kampányában ígéretet tett, hogy újabb elnökválasztáson már nem indul. Mondjuk arra is, hogy Bolívia vissza fogja szerezni tengeri kijáratát, amit 1879-ben a Chile ellen vívott Csendes-óceáni háborúban veszített el, én azt mondom, mindkettőre aludjunk még párat.

Szakértők Gyűlése, Iszlám Nemzetgyűlés: Irán, február 26.

Szép kis Legfőbb Vallási Vezető lenne, akit az istenadta nép csak úgy megválaszthat, mormolta egy borongós reggel maga elé Ruholláh Homeini ajatollah, egyben a titulus első viselője, amikor a Szakértők Tanácsát megbízta az új köztársasági alkotmány kidolgozásával. Nem sokkal az iráni forradalom után járunk, az alkotmányt 1979 decemberében népszavazáson is elfogadtatták. A kellően összetett teokratikus politikai rendszer előnye, hogy a Legfőbb Vallási Vezető személye stabil, Homeini 1989-es halála óta Ali Hámenei ajatollah, korábbi köztársasági elnök tölti be a posztot. A nép közvetlenül nem szavazhat rá, de a Szakértők Gyűlésére igen, a Legfőbb Vallási Vezetőt pedig szükség esetén ők választják (eddig, mint láttuk, erre egyszer került sor, 1989-ben).

Viszont amíg a Legfőbb Vallási Vezető hatalmon van, nemcsak a fegyveres erők főparancsnoka, de hatalma kiterjed mindhárom hatalmi ágra. Így nagyjából az a legégetőbb kérdés, hogy mennyire befolyásolja egyáltalán egy választás Irán politikáját. Hasszán Rohani reformista köztársasági elnök (aki egy fokkal a 76 éves Ali Hámenei ajatollah alatt áll a létrán) abban bízik, a 2017-ben esedékes elnökválasztás előtt most látványosan konszolidálhatja hatalmát, megmutatva, hogy képes támogatóival feltölteni a legfőbb politikai testületeket. Parlament gyanánt az Iszlám Nemzetgyűlés tagjait választják, persze a meghozott törvényeket majd az Őrök Tanácsának is ratifikálnia kell. Iránról Szaúd-Arábiával fennálló ellentéteivel kerül mostanában a világsajtóba, erről nemrég írtunk összegző cikket.

Hárommillió eurót költhet mindenki: Szlovákia, március 5.

A pozsonyi törvényhozás elnöke novemberben jelentette be, hogy március 5-én tartják az ország történetében hetedik parlamenti választásokat. A törvény szerint a hivatalos kampányra a listát állító csoportok maximum 3-3 millió eurót költhetnek, és 4,3 millióan választhatják meg a törvényhozás 150 tagját. A legutóbbi, 2012 márciusi előre hozott parlamenti választáson a választópolgárok több mint 59 százaléka voksolt.

A lesittelt elnök lánya a befutó: Peru, április 10.

Keiko Fujimori vezetékneve onnan csenghet ismerősen, hogy volt köztársasági elnök apja annyira belemelegedett az elnöki teendőkbe 1990 és 2000 között, hogy azóta is megérdemelt büntetését tölti a börtönben az útközben becsúszott stiklikért.

Ahol fát vágnak, ott hullik a forgács alapon Keiko kiáll apja becsülete mellett, aki sikkasztás ide vagy oda, mégiscsak megfékezte a hiperinflációt, és megzabolázta a marxista Fényes Ösvény gerilláit, akik a kilencvenes évek elején már Lima külvárosaiban is előretörtek. (Fujimori kiterjedt kémhálózatot hozott létre a Fényes Ösvény ellen, és az vesse rá az első követ, amiért ezt végül politikai haszonszerzésre használta, aki még sosem hallgattatott le törvényellenesen telefonokat, vagy fizetett kenőpénzt egy legfelsőbb bírósági tárgyalást befolyásolandó, ahol 60 perui notabilitás kívánt tanúvallomást tenni ellene.)

A mostani elnökválasztáson favorit Keiko egyébként first lady is volt már, miután apja elvált feleségétől (ez már csak Dél-Amerika, Bolíviában Evo Morales a kilenc évvel idősebb nővérét tette meg first ladynek, aki anyja halála után felnevelte). Peruban úgy tűnik, az újabb Fujimori-korszak útját egyedül PPK, Pedro Pablo Kuczynski volt miniszterelnök állhatja, ha egyikük sem szerez abszolút többséget az első fordulóban, kettejük közt dől el a második.

Új löketet kaphat a függetlenség: Skócia, május 5.

A konzervatívok által váratlanul erősen behúzott brit parlamenti választásokon tavaly májusban a másik nagy nyertes a Skót Nemzeti Párt volt: a brit parlament alsóházába küldött 59 skót képviselőből 56-ot adhattak, így a harmadik legerősebb párttá nőtték ki magukat Nagy-Britanniában. Hiába vesztették el magát a függetlenségi népszavazást (2014 őszén 55-45-re győztek az uniópártiak), a derekas helytállással bezsebelt erkölcsi győzelem segítette őket a bivalyerős brit parlamenti szerepléshez. A most esedékes választáson az 1999-ben alakult skót parlament 129 tagját választják meg.

Alex Salmond miniszterelnököt a népszavazást követő lemondása után Nicola Sturgeon váltotta, aki még népszerűbb elődjénél. Egy újabb fölényes győzelem nemcsak a függetlenségi mozgalom vitorláiba fújhatna a későbbiekben friss szelet, de akár hosszú évekre elvághatná a Munkáspártot a kormányalakítás reményétől is, ha a skót mandátumokra főszabályként nem számíthatna a Labour az elkövetkező években.

Véget ér a Boris-korszak: londoni polgármester-választás, május 5.

Annyi biztos, hogy ez lesz az első Ken Livingstone-mentes polgármester-választás Londonban, mióta a Munkáspárt által 2000-ben újjáélesztette a Margaret Thatcher volt tory kormányfő által 1986-ban felszámolt Nagy-Londoni Tanácsot, melyet Livingstone nyolc évig vezetett, ő volt London első, közvetlenül választott polgármestere. A konzervatív Boris Johnson 2008-ban és 2012-ben is megverte, idén viszont egyikük sem indul, úgyhogy szabad a pálya Zac Goldsmith és Sadiq Khan előtt: előbbi mellett szól a konzervatívok tavalyi általános sikere a parlamenti választáson, utóbbi abban bízhat, hogy az országos trenddel ellentétben Londont akkor a Munkáspárt húzta be.

Viszlát, EU? Brexit-népszavazás

Mióta David Cameron tavaly májusban nagy győzelmet aratott a parlamenti választásokon, és a kampányban újból beígérte, hogy tényleg megtartják az EU-kilépésről szóló népszavazást még 2017 előtt, a közvéleményben erősödtek a kilépést támogatók – a referendum dátumát viszont még ki sem tűzték. A Telegraph összesítette az Ipsos MORI, ICM felméréseit egészen 1977 óta, ez alapján az elmúlt fél évben közeledtek egymáshoz a maradás és a kilépés hívei, decemberben egyaránt 42-42 százalékon állt a két tábor (az összes közvélemény-kutatót nézve azért még mindig többségben vannak a maradáspártiak).

Budapesti látogatásán Cameron óvatosan beszélt arról, hogy sikerül-e összehozni a megállapodást a reformterveiről a februári uniós csúcstalálkozóra, miközben eredetileg már tavaly decemberben szeretett volna egyezségre jutni – ha nem jön össze, csúszhat az idén nyárra tervezett népszavazás időpontja is.

Putyin felpörgetheti az eseményeket: Oroszország, szeptember 18.

Az orosz duma júliusban döntött arról, hogy 2016. december első vasárnapja helyett szeptember 18-án legyenek parlamenti és helyhatósági választások Oroszországban, amit két nappal később a parlament felsőháza, a Szövetségi Tanács is jóváhagyott, majd Vlagyimir Putyin is aláírt. Jevgenyij Gontmaher közgazdász akkor azt írta: a parlamenti választások időpontjának megváltoztatására egy akár 2016-ra előre hozott elnökválasztás érdekében lehet szükség. Más elemzők szerint 2017 szeptemberére hozhatnák előbbre az elnökválasztást.

A rendíthetetlenül sok meztelen felsőtestet villantó Vlagyimir Putyint 2012 márciusában választották meg harmadszor is orosz államfőnek, de többször jelezte, kész újra indulni a posztért. Alapjáraton 2018 márciusában lenne újabb elnökválasztás, de egyes szakértők szerint a nyugati szankciók okozta gazdasági gondok (növekvő árak és csökkenő jövedelmek) miatt az orosz társadalom türelme addig nem biztos, hogy kitartana.

Vissza 2008-ba: Románia, 2016 ősz

Nyáron hirdette ki Klaus Iohannis román elnök az új választási törvényt, a 2016 őszén esedékes parlamenti választásokat már ez alapján szervezik Romániában. A megyei pártlistás, arányos választási rendszert előíró új jogszabály a 2008-ban bevezetett egyéni választókerületes arányos rendszert előtti világhoz tér vissza. Az egyéni választókerületes rendszer 2008-as bevezetésétől a román politikai rendszer megreformálását remélték, de a rendszer fő támogatója, Traian Băsescu volt elnök is elismerte, „romlott a parlament összetételének minősége”, amikor sok üzletember és közismert személyiség került be a törvényhozásba.

Az új jogszabály alapján a képviselőháznak várhatóan 330, a szenátusnak 136 tagja lesz. Várhatóan 18 nemzeti kisebbség egy-egy képviselője jut kedvezményesen mandátumhoz, a külföldön szavazó állampolgárok négy képviselőt és két szenátort küldenek a kétkamarás parlamentbe, ahol a küszöb ötszázalékos marad. A regionális pártokat alternatív küszöb segíti, ha országosan öt százalék alatt maradnak is, bejutnak a parlamentbe, ha legalább négy megyében megszerzik a voksok 20 százalékát.

Két év kampány: Egyesült Államok, november 8.

A legszebb abban, hogy majdnem 600 nap ékelődik az első komoly aspiráns, Ted Cruz bejelentkezése és maga az elnökválasztás közé, az, hogy az amerikai választás évének elején még olyan emberektől hangos a világsajtó, akik novemberre eltűnhetnek a színről. A legnagyobb visszhangot egyelőre annak az ingatlanmágnásból lett realitymogul Donald Trumpnak a spontánként eladott, de patikamérlegen kimért mestertrollkodásai kapják, aki elemzők szerint simán elképzelhető, hogy Marco Rubio és Ted Cruz mögött végez majd a republikánus előválasztáson.

Ahogy a skót népszavazásnál is láthattuk, az utolsó pillanatban sokan tesznek vissza lépést, Trump esetében is várható, hogy sok szimpatizánsa visszalép majd a pofonegyszerű válaszokkal operáló, populista fekete-fehér világképtől. Másrészt Trump épp azokban a kevésbé képzett és szegényebb körökben népszerű, akik tipikusan kevésbé mennek el szavazni. Legnépszerűbb ellenfeleiben (Ted Cruzban és Marco Rubióban) közös, hogy kubai származásúak, Cruz pedig, ha nyerne, az első Kanadában született amerikai elnök lehetne – de sok víz lefolyik még a Szent Lőrinc-folyón, mire egyáltalán kiderül, tényleg haza tudja-e valamelyikük zavarni Trumpot (bár az is felmerült, hogy egy Trump-Cruz vagy Cruz-Trump páros tarolhatna a választáson).

A túloldalon Hillary Clinton győzelme borítékolhatónak tűnik a demokratáknál. A magát szocialistaként aposztrofáló Bernie Sanders rengeteg tabut dönt meg, hozzá hasonló baloldali politikus még nem került ennyire közel az elnökjelöltséghez, de ennél tovább neki sem futja a lendületből. A demokraták, akik mellett szól például az, hogy havonta 50 ezer spanyolajkú tölti be a 18-at, miközben a fehér szavazók aránya csökken, a szenátus feletti hatalmat is szeretnék visszavenni.

Mire elég Áder nagy dobása? Európai lehet az új ENSZ-főtitkár

Talán csak a pápaválasztás intrikáit fedi sűrűbb homály, mint az ENSZ-főtitkárét, ironizál a Suffragio azon, hogy bár Ban Kimun 2016 decemberében, második mandátumát kitöltve fog távozni a szervezet éléről, még azt sem lehet tudni, mikor fognak egyáltalán szavazni az utódjáról. Azt suttogják, a posztot 1981 (azaz a Wehrmachtot is megjárt osztrák Kurt Waldheim leköszönése) óta először újra Európa csípheti el. Voltak olyan hírek, hogy állítólag ezt a hullámot próbálná meglovagolni Áder János is újonnan megtalált környezetvédő-vonalával.

Az államfő januárban mindenkit meglepett, amikor egy fontos bejelentésre hivatkozva összehívta a sajtót, de aktuálpolitika helyett a globális környezetszennyezésről és a klímaváltozásról beszélt, illetve arról, hogy a Köztársasági Elnöki Hivatalban létrehozza a Környezeti Fenntarthatósági Igazgatóságot Kőrösi Csaba volt ENSZ-nagykövet vezetésével, aki később azt nyilatkozta, Áder nem indul a posztért.

Még szerencse, mert elemzők szerint annak is épp ideje, hogy női főtitkára legyen az ENSZ-nek, így két bolgár nő is a favoritok között van: Irina Bokova UNESCO-főigazgató és Krisztalina Georgieva költségvetésért és humánerőforrásokért felelős EU-biztos. De az esélyesek között emlegetik Dalia Grybauskaitė litván államfőt és António Guterres volt portugál miniszterelnököt, egyben az ENSZ nemrég leköszönt menekültügyi főbiztosát is. Magyarország pedig még akkor is jól járhat, ha Áder főtitkári címére nem fogadnánk nagyobb összegben, elemeztük a helyzetet korábbi cikkünkben.